Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Negyedik füzet

3) Dzondi' bujasenyvellenes gyógymódja. 45 vetkező kórjelekkel: pöflfedt arcczal. vízkórosan dagadt szemhéjakkal, könnyedző szemekkel, a' helyeikből magoktól kimenyűlt orrcsontok miatt, orra horpadt és dagadt volt, szájüregében pedig jobb nyelvínyíve (arcus glossopalatinus) mellett szalonnás és terjedt fekélyt lehetett észrevenni. Orrából dunnogván, homloka és járomcsontai körül fúró tűrhetetlen fájdalmakról, orra' két oldala' táján pedig a' legellenzőbb nyomás' érzelméről panaszkodott. Mivel ezen betegség' természetéről épen nem kételkedhetnénk, , a' beteget azonnal Dzondi' gyógymódjára fogtuk } 's szájöblintőiil (collutorium) hagymaszagú tarorjafű-főzetet két sterner rágó higannyal rendeltünk. Minekutána a' beteg ezen helybeli gyógyszert két nap használta volna, orrából tíiszkölés által a' legélénkebb, | hfivelknyi lúdtoll vastagságú 43 nyűvet vetett-ki, mellyek October' 10kére barna bábokká (puppa) változónak } ezeknek kitakarodása után az arczadaganat lelohadt, fájdalma elenyészett, a' szemhéj'vízkóros állapotja menszűnt, és minden a' homlokcsont és higmor' barlangét meglepő gyötrelmek elszéledtek. Nyolczad napra mintegy \ hüvelyknyi csontdarab a' többitől magátűl elválván, a'beteg orrából kiüríteték és a' beteg állapotja 26 labdacsok elköltése után annyira megjavult, hogy October 8kán egészen fölépülve ereszletett-el. t Tizenharmadik eset, Z. M. 32 esztendős, sovány, kutak termetű férfi 1829ben Május' 2okán csak nem félholtan szállíttatott kórházunkba , és nála rekedést vagy inkább tökélyes szóhijányt, szakadatlan köhögést, a' legnehezebb lihegő (anhelosa) lélekzést, genyes pÖkéseket, olvakóros hasmenést (diarhoea colliquativa) és hasonló izzadást, a' gvöngeségnek olly nagy fokát, hogy Iában