Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Negyedik füzet

36 I. Értekezések , apróbb közlések , kivonatok. jeles gyógymódnak érdemein könnyen csorbát ejthettek. Valljon pedig, mit különben kívánni lehetne, az említett gyógymód az egyes házi praxisban hasonló hasznot hajt e, és a' köz bizodalmat annyira megérdemli e, azon méltán kételkedünk, mivel általában a' kórházban más a' vigyázat, a' betegek körül való szorgalom , és mások ismét a' házi praxis' környülményei , hol az egyes házak' szokásai, életmódja gyakorta az orvoslásnak jó foganatját egészen fölforgatják *). Ezeket jó lelkisméretíink szerint előadván , itt néhány, ezen gyógymód szerint orvosolt, eseteket közlünk olvasóinkkal. Első eset. Egy 45 esztendős elaggott katona, tagárban négyszer, bujasenyves rákban egyszer, és 18l6ban közönséges bujasenyvben több polgári és katonar kórházakban minden könnyebbedés nélkül orvosoltatott; sőt * tíz évi kínjai után 1826ban már annyira jutott, hogy tagjainak többé semmi hasznokat sem vehette, Április 25dikén kórházunkba hozatott. Nyakán, homlokán, hátán és végtagjain szalonnás fekélyekkel belepve lé- « vén, mellveken kivűl még nagyobb és kisebb ször•) Én több szerencsés eseteit tudom'a' Dzondi' gyógymódja' használásának a' városi praxisban , de tudok ollyakat is, mellyekben a' bujasenyv újra kitört : de itt a' betegek több oknál fogva tökéletesen meg nem felelhetek a szükséges életrendnek, kivált a' test' szüntelen gőzölésben való tartásának. Hol a' környülállások nem egészen kedvezők a' betegre nézve, az említett gjógymódot legfelebb nyáron gondolom körethetőnek — télen soha sem. S — 1.