Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Hatodik füzet

262 II. L i t e r a t ti r a. A' milly teljességet látunk Dr. Uffer' munkájában a' eholeráról , oily tökéletlennek és egyoldalúnak találjuk a' Tilesiusét. Mindenütt mutatkozik a' siető kéz, melly egy helyt holmiról elfeledkezett, másutt mást ismétlett—a' mit a' szerző maga is látszott érezni, midőn a' nyomtató sürgetéseit vádolgatja. Ref. kiemeli itt azon gyakran ismételt pontokat, mellyeket a' szerző igen fontosaknak látszik tartani. 1) A' betegség' valóságát a' szerző egy különös és tulajdon idegességnek (nervositas) , látszó alakos gyuladás' nemének tartja, 's a' nagy vériirítéseket, valamint az édes higanynak nagy adagait is veszedelmeseknek állítja, b) Az orvoslásra nézve, a' szerző az étető hévmeleg 1 ú g f íi rd ő k e t általányos védszernek 's a' betegségben általányos gyógyszernek taríja. Ezen kivül feltűnő hasznot vár a' kosborfőzettől (rad. salep) 's a' kolombgyökér' és hegyi kappanőr' (arnica montana) porától. A' mi a' czímen említett nagy elszármaztató szert (liigfürdők) illeti, meg kell adni a' szerzőnek , hogy némelly hasznot tőle reménylhetni, noha hatása soha elégséges nem leszen , sok esetekben pedig a' beteg által épen nem fog elszenvedtetni. Mindazáltal, ezen szer' elégtelensege mellett is, az elaggott szerzőnek buzgóságát: egy közönséges mentő szert fedezni-fel, köszönettel kell vennünk. Dr. Eckstein Friderik.