Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Hatodik füzet

252 I. Értekezések, apróbb közlések, kiróttátok/ her' szava kezességre szorulna. A' tárgy' fontossága megérdemli, hogy a' paviai kórház' évkönyveiből *) az arról szóló czikkelyt csak kevés rövidítésekkel közöljük. Mutatja a' tapasztalás — mond a' szerző — hogy azon ideges betegségek' legnagyobb részénél, mellyeknek ismeretlen levő legközelebbik oka az egyenes orvoslást kizárja, az ugy nevezett ellentételes és bírálat -helyt art ó módszer (methodus an tagonistica et metasyncritica) nagy erővel és foganattal bír. ítéletünk szerint pedig nincsen gyógyszer, melly az életfolyam' megfordítására és megmásolására (alteratio) alkalmasabb volna, mint a' hánytató borkő 's a' higany. Ha gyógyíthatatlan organicus hibák nem gátolják a' felépülést, bátran adva, az idegnyavalyák' legyőzésében mind a' két szer nagy hatalommal bír. Különösen pedig a' hánytató borkő azon nemeiben jeleskedik az ideges szenvedéseknek, mellyeknek széke az agy vagy a' gerinczagy (medulla spinalis), talán azon összérzésnél fogva, melly az idegrendszernek ezen középpontjai 's a' gyomor közt vétetik észre. Hol ellenben egyes idegek szenvednek , kevesebb foganatú ; 's hathatósabb szert tesz kivánatossá, melly általányosabban munkálódik, 's így nemtelenebb 's az élet' középpontjaitól távolabb eső részeken is könnyebben elterjedő bírálást hozhat elő. Ezen czélnak a' higany felel-meg leginkább. Ezek gerjesztőnek bennünk bizodalmat ezen érczszer iránt az idegfájások' leharczolásában , 's a' foganat felülhaladta várakozásunkat. *) Annales seholae cliiiicae Tícinensis. Pars aHera. Papiae 1830. p. 228 — 236.