Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Hatodik füzet

1) Az ütérsodrás- 205 0ső mellékágig (ramus lateralis) a' vér megalszik és ezen alvány *) természetes dugót képez , melly a' szív' legerősebb lökésének is ellentáll és ki nem löketik. Ezen vérdugó' pirnyéje (cruor) később fölszívatik , roslfele pedig az iitér' falainak öszvenövését segélli elő. Idejárul a' sodrás közben megroncsolt ütérnek lobja, melly által képző vagy sükeres (plastica) nyirok öntvén - el az iitér' belső színét, ennek öszvetapadását az is hatalmasan eszközli. Idővel a' sodrás ntán az üteven semmi csavarások sem látszanak. — Az állatokon és embereken tett tapasztalatok (experimenta). Amussat hogy kitudja , mennyire állhatnak ellent a' berohanó vérnek , az üterek' sodrott végei: halottban sodrottá az ütereket egész addig , míg azoknak falai le nem csavartattak ; ezután az literekbe nagy erővel vizet fecskendett-be, mellyve azok kifeszültek és kinyúltak ugyan, de sodrott végükből semmi víz sem folyt-ki, tfímbár néha a' belső és középső hártya elrepedvén a' víz a' sejtszövethártya alá ömlött is ki. Azon tapasztalatokat , mellyeket Amussat az állatokon és embereken ismételt , Köhler a' n. h. írta-le. I. tapasztalat. Egy erős kutyának száriitere (art. cruralis) megmezteleníttetvén 's a' körülfekvő részektől elválasztatván keresztül vágatott; erre a' vér erősen szökellett-ki. Az iitér' fölső vége zárcsipesszel megfogatván gyengéden kihúzatott, 's a' hüvelyk és mutató újakkal tartatván, tizenkét csavarás tétetett rajta. Az iitér' hártyái nem szakadtak-el, Alvány vagy vériepe.'y , placenta; az alvány' részei: pirnje, cruor , rosfféí, fibrina. P,