Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Ötödik füzet

2) A' r p z sanyár ó 1. 151 az orvoslás negyedik napján a' térden alól három ujnyival az addig terjedt iszonyú romlás' szélén mutatta magát köröskörül a' természetnek, az individuum' fentartására törekedő, de sokszor az orvosi segítséget igen is megkivánó munkája: az őrlobvonás (linea demarcationis), hová hasonlóul illatos fiivek borongatását alkalmaztatván , az említett szereket folytatván, a' tisztaságra ügyelvén láttuk , hogy az őrlobvonáson alol a' megrothadt részek darabokban a' csontig lehttllanak , — 's így mint a' természet' intésére ügyelő szolgák azon vonásnál a' láb szárát minden fájdalom és vérzés nélkül elmetszettük. Soká kellett ezen beteg' tápláló-és gyógy-szerére különösen ügyelni, míg jó genyedség formálódván, a' lábszáron lévő lágy részek össze vonultak: annyival inkább mivel a' seborvos a' metszést a' kerek őrlobvonáson alól kényszeríttetvén tenni (hogy igy mennél több maradjon - meg a' térdhajlás alatt), egy hiivelknyi a' lábszárcsontból még most is kilátszik, noha már két holnapja , hogy mankón térdét meghajtva könnyen járkál a' személy , — . 's csak most kezd még a' kilátszó 's megbarnult csontdarab mozogni : reményijük, hogy egynéhány nap múlva a' jó bus alatt ezen elválasztó müvét is végre hajtja a' természet, 's a' csonka lábszár' vége bebőrösödvén meg fog gyógyulni, és a' személy, ámbár teste' egésfégét elvesztette, de egességével dicsekszik.