Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Harmadik füzet

Angol orvosi és seborvosi tudomány. 275 rismusból", igy kiált minden angol könyv Harveytől fogva egész mai napig, „az empirismusból kell nekiink orvosoknak kimenni, ha valami igazán haszonvehetőt akarunk adni ; nyomoznunk kell mind az élő testeket (physiologia, pathologia), mind a' holtakat í(pathologiai anatómia): ezen philosophiai alaptételből mentekki , 's gazdagították az emberi test' alkatjárói és természetéről való felfedezéseikkel a' világot Harvey, Highmore, Glisson , Warthon , Willis, Lower , Kidley , Cowper, Douglas, Cheselden, Monro, Hunter J. és V., Cruikshank, Bell J., Darwin 's más földijeink; a' practicus tapasztalás' mindenek felett való becsét ismerve tette szemlélődéseit Sydenhamunk, a' második Hyppokrates, 's igy lettek Huxham, Fothergill, Gullen, Brown, Armstrong, Bateman, Scudamore, Willan 's más földijeink nagy orvosokká. Igy lette Jennerünk a' tehényhimlő' nagy felfedezését. Ha ezek, mint mi véljük, szóló vonások az angol orvosi tudomány'charakteristikájában , ugy azt is állítjuk, hogy azok, mint természetes dolog, mindenütt az egyes dolgokban is feltaláltatnak. Már az angol orvosi munkák jóval több részének czime is azon cui. bono-ra mutat, 's azoknak kivitele még világosabban bizonyítja azt. Az angol orvosok legnagyobb részének munkajiban rendszerint nincsen semmi logikai elosztás és rendszer , hanem az eseteknek (cases) sokszor igen fárasztó sora, niellyek többnyire a' könyvnek legnagyobb részét foglalják-el, pótolja itt ki a' logikai elrendelést és az előadott tárgyba való mélyebb behatást. Ezen okból az angol literatűra (valamint az ő egészen hasonló szellemű journáljaik) nagyon haszonvehető egy részről, mert egy nemzet sem ád olly sok tapasztalati materiálékat az orvosi tudománynak a' sző' fenébb értelmében való culturájára, mint épen az angolok. Ehhez járul még egy másik vonás az ők' nemzeti charakterében, melly ismét nagyon világosan 18 *