Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Első füzet

20 I. Értekezések , apróbb közlések , kironatnk. sen a' takonyhártyán egy különféle, gyanús színű 's formájú, néha setétpiros udvarit hólyagocska támad, melly kevés vagy tübl> idő vártatva elfakadván , vékony bűzös kievő evét (ichor) kiönti 's piros ndvarú, hamvas — fekete fenekű , eleinte fülűletes, többnyire kerek vagy kerekded, később széltében és mélyen terjedező fekélyt hágy maga után. A' takonyhártyától kezdve , a' lágy részeket elemésztő kifelé törekedő fekély a' hámhoz (epidermis) érvén, azon ponton, hol a' hámon keresztül eszi magát, egy különféle (sárgás, sárgabarna, ólmos, szederjes, feketés) színű, piros udvarú nagyobb kisebb fo 11 tűnik szembe , niellynek átlikadtával egyenlő sebességgel eldúlja a' lágy és kemény részeket a' harapódzó gonosz. Illy énkor a' fekély' területén hellyel hellyel más meg más színek váltogatják egymást. Köz színe többnyire hamvas; sárgás, zöldes, vörös, barnás , feketés foltokkal. Az elemésztett 's rongyokban leszakadó részeket a' kiömlő nyál, 's a' beteg' líjai söprik's csipkedik-le. A' fekélytalaj' (fundus) töménye (consistentia) lágy, tésztás, kocsonyás; határszélei felette kemények, dagadtak, pirosak, néha kerekek, néha öblösek (sinuosi) , az orr' egyik felétől a' szemig, járomrsontig, fülig, nyakig, 's tovább is elterjedtek. Az ajkakon, arezokon kezdődő vízrák terjedtében nincs ezen részeg' húzomjához kötve (continuitas), sőt minél elébb az ínybe és az ez alatt levő csontokba is belé kap, és megfordítva. Midőn az ínyen kezdődik, ennek akkor halvány piros színe elváltozik sötétebbre , földuzzad , megdagad, a' fogaktői elválik, *s megnyomásra könnyen [vékony veres folyadékot ereszt-ki; a' fogak körűi büdös, piszkos fejér pép tanyázik, a' fogak fájnak, inognak, töredeznek. Ez alatt az íny' valamelly' ponlján támadott gyanús (sárgás, vörös, ólmos, szederjes, barnás, feketés) színű, több y agy kevesebb , nagyobb kisebb területű érzé-