Bugát Pál - Schedel Ferecz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 1. kötet, 1-3. sz. (1831)

1831. Második füzet

126 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. ' mintegy enyüvel fedett, majd tiszta, száraz, igen vörös , majd fejér és kiaszott, a' fogak és foghus hasonlólag kiszáradva voltak, a' szájíz keserűre vagy valami másfélére változott; olthatatlan szomj epeszté a' beteget, mellyet a' leghűvösebb víz is alig tudott enyhíteni 5 a' végtagok a' legnagyobb mértékben bágyadtak és csűz-nemű szaggató, éjjelenként öregbedő fájdalmak által kínoztattak5 ezeken kiviil fülcsengés, susogás, fejnehézség, fejfájás, tántorgás, nehéz hallás , csendes vagy dühös félrebeszéd , vagy egykedvűség (indiííerentia) , inszökdelés (subsultus tendinum), sebes, csekély, elveszett, ollykor csak igen lassű érverés voltak a' betegség' kórjelei. Némellyeket estveli, éjjeli, eleinte száraz köhögés bántott, későbben különféle sűrűségű és színű taknyot vetettek-ki. Kik köhögéssel vesződtek, azoknak lehellete valamennyire el volt fogódva, rövid, nehéz és sebes; az egyik vagy mind a' két arcz pedig igen tüzelt}, mind olly kórjelek, mellyek a' mellüregben lappangó gyuladást árulják-el. Nén.ellyeknek hasa dagadt, fájt, vagy dobként felfeszült (Tympanitis), a' szék pedig vagy makacsul vissza tartatott 9 vagy szüntelen folyt. Néinellyeken fejér pörsenetek (miliaria), kanyarok (morbilli), legtöbbnyire pedig és mindeniken petécsek mutatkoztak a'mellen, hason, háton, vagy az egész testen, mellyek sem jót sem roszat nem hoztak magokkal. Akármelly lázas vagy láztalan betegség jelent-meg ezen hónapban kórházunkban , az ezen uralkodó betegség' természetéből többé kevesbbé részesült. Az említett láz nem volt mindég tiszta és vegyítetlen, hanem majd gyuladásos majd epés bajjal társasúlt, honnét az különböző fokban és szövetségben jelenvén-meg, az ellene szegezeit orvoslásának is különbözőnek kellett lenni. Azért is az efféle betegség' kezdetével csak a' legenyhébb gyógyszereket nyujtottuk, a' betegnek tet-