Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
94 Míg a Petrarca által erősen megtámadott skolasztikus medicina a 15—16. században még uralkodik az egyetemeken, Marsilio Ficino neoplatonikus munkássága révén az antik medicina először nyer konstitutív jelleget. Eközben a studia humanitatis tanítói, mint pl. Giorgio Valla, humanisták, mint pl. Ermolao Barbaro, humanista orvosok, mint pl. Lorenzo Lorenzano, Niccolo Leoniceno, Thomas Linacre etc., fordításaik és kommentárjaik révén alapvetően készítették elő a medicinában is a renovatio studiorum-ot. Ezen az alapon jöhetett létre a párizsi Galénosz-reneszánsz a 16. században, amelynek Jacques Dubois és Wintĥer von Andernach voltak legfőbb képviselői. Kialakult a természet új képe, a természettudomány új értelmezése, ahogy az Leonicenusnál, Rabelais-nél, és legfőképpen Vesaliusnál látható. Az Alpoktól északra a humanizmus pedagógiai tartalmat is kap, amely Erasmus és követői útján terjed, és járul hozzá a medicina reformjához. Ez határozza meg a továbbiakban a tananyagot is az orvosi fakultásokon. A természettudományok és a medicina a humanisták filológiai fáradozásainak nemcsak az antik szövegek új, tiszta kiadását, addig nem, vagy alig ismert auktorok munkáinak megjelentetését köszönhette. A medicina és a természettudományok jeles képviselőinek a studia humanitatis egyben a kritikai gondolkodás iskoláját jelentette. Mindannyian, a humanisták és a természettudományok művelői abból indultak ki, hogy a valóság, lett légyen az történeti esemény, vagy természettudományi jelenség, a benne rejlő permanens princípiumok segítségével magyarázható meg. Ehhez volt szükség a renovatio studiorum-ra. Az alig változó oktatási formák tehát új tárgyakat és új tartalmat kaptak. A reneszánsz orvosi műveltsége az egyetemi curriculumban, a tankönyvekben, kommentárokban az egyetemi tananyagtól sem független episztolákban és consilia-kban tükröződött. Filozófia az orvosi stúdiumban Egy előző tanulmányomban 1 7 rámutattam a logika jelentőségére a középkor orvosi stúdiumaiban. A logika önálló diszciplínaként az oktatásban a szorosan vett szakmai tárgyaknál nem kisebb helyet foglalt el. Tanítása és tanulása az orvosi karon három névhez kapcsolódik: Arisztotelészhez, Galénoszhoz és Avicennához. 1 8 A logikánál jóval teljesebb az a filozófiai ismeret, amely a reneszánsz humanizmus orvosi szemléletét alakítja. 1 9 Bár ismert a szoros összetartozás a medicina és a filozófia tanítása kö1 7 Schultheisz, E.: „Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson" Com. Hist. Arñs Med. 147—148(1994), pp 7—24 1 8 A középkori Arisztotelész oktatásnak máig legjobb összefoglalása: Boelmer, Ph.: „Der Aristotelismus im Mittelalter", Franziskanische Studien XXII (1935 p. 338 seq. Egyetemi oktatásáról Id. még d'Irsay, St.: Histoire des Universités françaises et étrangéres des origines a nos jour 2 vols. (Paris, 1933/35 passim). 1 9 A medicina és filozófia reneszánszkori összefüggéseinek a címben foglaltakon túlmenően újabb általános irodalmát Id. Deer, L.A.: Academic theories of generation in the Renaissance. (Phil. Diss. London Warburg and C¤ur au đ Institutes, 1980)
