Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)

11. Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson

89 terpretálásából adódott. A tartalmi változás az incunabulumokban követhető nyomon. A kéziratok nyomtatásában lényegi hasonlóságot, de a fejlődésből következő újabb ismeretekkel való bővítésből fakadó, helyenként jelentős különbséget mutatnak.

10

9 Az orvosi könyvek tartalmi fejlődése a 15. században az egyetemek adta impulzusnak köszönhető. Valójában a tankönyvirodalomból eredt és nem fordítva. Ez az előző időszakra vonatkozóan is igaz. A pestis- és evacuatiós rak á ųsok, de még a Tacuinum Sanitatis is tankönyvként ismert kéziratokra vezethetők vissza.

1,

0 Bár a használatos tankönyveket előírták (libri formales), a praelegáló magiszter vagy doktor saját rak á ųsaival kiegészíthette előadásait. Még nem teljes előadási joggal rendelkező, a fakultásba be nem kebelezett magisztereknek (non regentes) is lehetőségük volt egy-egy resumptio vagy exertitium kapcsán nem előírt kéziratot ismertetni, nem kanonizált kommentárokat felolvasni.

11

1 A libri formales között nem szereplő könyvek megismerésére főként akkor nyílt alkalom, amikor a eç i¤nes circulares kapcsán más magiszter tartott az ordinariumtól eltérő előadást. Erre akkor került sor, amikor a doctor regeñs távol volt. Az orvosi karon ez gyakran fordult elő, de a teológián sem volt ritka. Az illető tanár udvari, közigazgatási, diplomáciai vagy egyházi megbízatásának gyakorlása indokolta sokszor hónapokig tartó távollétét. Miután az egymást helyettesítő magiszterek, doktorok műveltsége és szakmai felkészültsége közel azonos volt, távollétük a hallgatóknak legfeljebb időveszteséget jelentett, a vizsgák elhúzódása miatt. A korszak könyveire jellemző skolasztikus tendenciák didaktikus momentumai az általános tudományosság irányába mutatnak. Mint ahogy a teológiában a részismeretek, a hittételek és a spekulációk a nagy Summákhoz vezetnek, a medicina rak á ųsai, glosszái, szentenciái, kommentárjai ugyancsak a nagy összefoglaló munkákban a Consiliákban és a Summae medicinalesban jelennek meg. Az ezeken nevelkedett orvosok általános és szakmai műveltsége magas volt.

11

2 Tudásuknál fogva avantgarde szerepet töltöttek be a tudomány közvetítésében, túl a medicina határain is. 10

9 Ezt Gerhard Baader számos példán, így Gentile de Foligno De divisione librorum Galeni több egymás utáni kiadásának egymással és a kéziratos példányokkal való egybevetésével mutatja be. Baader, G.: Handschrift und Inkunabel (Düsseldorf, 1969), pp. 368—369. 11

0 Schultheisz, E.: „Colçodéi seu liber de peste des Bartholomaeus Squarcialupis de Plumbino" Sudhoffs. Arch. 44 (1960), pp. 333—340. Ehhez a quaestiokból felépített kézirathoz egy antidotarium is csatlakozik. Tankönyvként és kézikönyvként egyaránt használatos volt. Szerzője zágrábi püspök és diplomata Zsigmond király udvarában. 11

1 Rothmann (ed.) Alma Mater Lipsiensis (s. a.), p. 30. 11

2 Általános műveltségükre jellemző, hogy pl. a párizsi egyetemen még a 15. században is olyan elmélyült teológiai ismereteket sajátítottak el az orvosi fakultás tanulói, hogy később filozófiai-teológiai vitákon is megállták a helyüket. V.ö. Seidler, E.: in: Fachliteratur des Mittelalters. Hrsg. G. Keil, R. Rudolf, W. Schmitt und H. J. Vermeer. (Stuttgart, 1968) pp. 319—332.