Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
22. A hazai orvosképzés története a nagyszombati orvosi kar felállításáig
Z^oo¡ abhorret a sanguine" teljessé teszi a szakadást. A seborvoslás századokon át külön úton járva, a sebészek képzése érthetően teljesen eltérő az orvosképzéstől. Jóllehet a sebészi manualis munkát az egyház tiltó rendelkezései miatt a 13. században a klerikusoktól legalábbis részben már a laikusok vették át, és azt iparszerųen űzték, a céhekbe való felvétel hosszú ideig akadályokba ütközött. A céhrendszer a 13. században alakult ki, ettől kezdve a városok iparűző lakosainak kötelezően valamely céhhez kellett tartozniok. A sebészek foglalkozását azonban kezdetben oly mértékben lealacsonyítónak tartották, hogy chirurgusokat a céhekbe nem vettek fel. Ausztriában és az örökös tartományokban /. Lipót 1689-ben királyi paranccsal kötelezte felvételükre a céheket 7 0. Hazánkban a sebészcéhek már a 16. században megalakultak. Az esztergomi sebészek 1597-ben kelt céhlevele részletesen közli a céhszabályokat, kitérve a tanulmányi rendre is. Erdélyben a sebészcéhek a 17. század elején alakulnak. Bethlen Gábor 1628. évi okirata említi a sebészborbélymesterek céhét. A céhlevelek meghatározzák a céhbe való felvétel feltételeit, a próbákat, és kitérnek a céhbeli legények tanítására, illetve tanulására is; kiemelve majd minden céhlevélben és hasonló iratban, hogy ,,... az, ki belső nyavalyákhoz nem tud, doctor rá magát ne tegye mert ha valakinek halála történik miatta, ő is meghaljon érte. ..".A sebészinas, legény, mester jogait, kötelességeit, a tanulás és a vizsgázás, a különféle „próbák" módját igen jól áttekinthetően ismerteti az az okirat, melyet Marosvásáhely főbírája és tanácsa 1628. április 13-án állított ki. Ebben megújítja a mesterek kérésére a céhnek Báthory Zsigmond fejedelemtől kapott, de elveszett céhszabályait 7 1. A sebész tanulmányi útja következő volt: ha a gyakorlati sebészetet négy évi inaskodás alatt elsajátította, ünnepélyes körülmények között avatták legénnyé, felszabadították. A vizsgán részt vettek a doktorok, ha ilyenek a városban voltak, a sebészmesterek, néhány kirendelt mester más céhek képviseletében és két tanácstag. Áttekintve a vizsgaanyagot meg kell állapítani, hogy az elméleti képzés színvonala alacsony volt. A céhek kiképzési, illetve vizsgáztatási jogát — a nívóemelés érdekében — 1756-ban korlátozták. Ettől kezdve ugyanis a mestervizsgát a megyei fizikus előtt kellett letenni. A sebészvizsga tárgyát és formáját illetően a helytartótanács 1761. augusztus 14-én kelt rendelete intézkedik. A régi, csak a céhek által szabályozott vizsgával szemben, ahol még a „remekkészítés" dominál, itt lényeges anatómiai és patĥológiai ismeretek számonkéréséről van szó 7 2. A debreceni sebészcéh feltehetően Weszprémi által összeállított, 1761 augusztusából datált, már a fenti rendelet szellemét tükröző vizsgaanyaga megtalálható a debreceni kollégiumi könyvtárban őrzött kéziratban 7 3. Ez a magyar nyelven írott kézirat kitűnő képet ad arról, hogy a 18. században milyen fokú és jellegű tudást kívántak meg egy magyar sebészorvostól. Tovább emelkedett a sebészképzés színvonala, amikor már a legényavatás is csak a tisztiorvos előtt letett vizsga alapján, de formájában még céhen belül történhetett. Az egyetem orvosi karának megnyitása után az ott megindult külön seborvosi tanfolyam vette át a sebészek képzését. 1770-ben a Generale Normativum in Re Sanitatis előírja, hogy sebészeti gyakorlatot csak az folytathat, aki az egyetemen tett vizsgát. 7 0 Szádeczky: /. m. 78. anyaggyűjtemény 31. sz. az oklevél teljes szövegével. 7 2 Linzbauer, X. F.: I. m. II. p. 382. Chirurgorum examen. 7 3 Közli és ismerteti Jáki Gy.: Orvostört. Könyvtár Közi. 1. 1955. 5. 1. és köv.
