Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
2. Az arab medicina assimilatiója a későközépkori latin orvosi irodalomban
14 leménÿek alakultak ki és írattak le jelleméről, munkásságáról és annak jelentőségéről egyaránt. Ennek a nem kis mértékben torz ítéletnek főként az lehet az oka, hogy — kevés kivétellel — még csak nem is a secunder, hanem a tertier literatúrát forgatták a tankönyvek írói és az elmúlt századok kritikusai. Az eredeti latin szövegben az arabból való fordítás meghatározása olyan fogalmakkal történik, mint ,, trans latio'¦ ,,compositio", ,,coadunatio". Ennek az utóbbi szóhasználatnak értelmében Constantinus Africanus bizonyos társszerzőséget is tulajdonít, egyes estekben önmagának. Hogy ezt miképpen érti, azt kifejti a Pantechné-ben „Nomen auctoris hie scire est utile, ut maior auctoritas libro habeatur. Est autem Constantinus Aphricanus auctor, quia ex multis libris coadunator" 7 Itt a ,,multis libris", mint később kiderül, ugyanazon szerző többféle azonos tartalmú kéziratának együttes fordítását jelenti. A kéziratok nagyobb részét csaknem kizárólag tisztán fordításoknak deklarálja, a Viaticum több változata is így kezdődik: ,,Incipit Viaticum a Constantino in latinam translatum" és ,, Viaticum a Constantino Africano in Ungųarn latinam translatum" Ezen közben Constantinus tisztán használja az ,,auctor". ,, corrector" fogalmát, mint ahogy saját munkásságát s ,,Liber de virtutibus simplicium medicinarum"ban egyértelműen az antikból való ,,compilatio"nak nevezi. Constantinus Africanus autoritása és integritása a 12. század közepén Salernón túlmenően már Chartresben is óriási, fordításai és gyűjteményei révén az arab orvosi irodalom jelentős része válik hozzáférhetővé az olasz és francia orvosi iskolák számára; és melyik jelentős európai orvosi iskola az, a magyart is beleértve, mely nem e kettőnek folytatója? Constantinus Africanus minden munkája fellelhető a következő század orvosi irodalmának legjelentősebb részében, és ez involválja az arab medicina receptióját is, az pediglen, hogy a források közben el-eltünedeznek, nem egyszerűen csak tudományos pontatlanságot jelent — természetesen azt is —, hanem gyakran a tökéletes assimilatio jeleként, mint positivum értékelhető. Constantinus kézirataiban eléggé egyértelműen jelöli meg mind a fordított részt, mind — compilatio esetén — az egyéb forrásokat. Utóbbi esetben tartott igényt, mint „coadunator", a társszerzőségre. A későbbi leírók már távolról sem tartották be ily precízen a tudomány íralan szabályait, kézirataikban keverednek az arabból, a görögből való fordítások, a compilatiók, valamint Constantinus Africanus eredetei munkái, amihez a 15. század számos kéziratában még olyan, Constantinus Africanus-mk tulajdonított — többnyire primitív — írások is csatlakoznak, melyekhez neki, ma már bizonyíthatóan, semmi köze sem volt. Itt a magyarázata annak, hogy már a 13. században megindul az irodalmi vita Constantinus Africanus munkásságának értékeléséről. Pietro dAbano egyenesen irodalmi tolvajlással vádolja 8 A 15—16. században a confusio már teljes, bár mindig akad egy-egy szerző, aki az alapkéziratok ismeretében elismerően nyilatkozik, így a 16. században Symphorianus Camperųs (1539), a kitűnő francia humanista ,,De medicinae claris scriptoribus..." 9 c. könyvében igen tárgyilagosan írja „Transų it etiam antiquorum medicorum multa volumina de graeco et arabico eloquio in latinum..." 7 Idézet az Opera Ysaac 1615. évi kiadásából Schipperges nyomán. 8 Conciliator, 4. Ed. Venetiis, 1476. 9 Leÿden, 1506.
