Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
117 voltak Ramusnak, vagy egyéb tudományos kapcsolatban álltak vele. Filozófusként valamennyien ramisták voltak. 13 4 Úgy tűnik különösen a logikával is behatóan foglalkozó, azt tanító orvos-humanisták kedvelték ezt a tanulást megkönnyítő formát. 13 5 A curriculum Az orvosi oktatás szempontjából legérdekesebb periódus, a 16. század curriculumának áttekintéséhez, a tankönyvek ismerete mellett jó alap, egy német nyelvű egyetem tudós tanárának erről szóló könyve és egy az itáliai egyetemet járt még tudósabb diák tanulmányú jának követése. A humanizmus korának bécsi egyetemi curriculumáról, az ott kötelezően előírt, valamint az olvasásra ajánlott könyvekről, tehát a promócióig használt teljes irodalomról a legilletékesebb tanár, Martin Stainpeis 13 6 könyve ad képet: Liber de modo s ųđeñđi seu legeñđi in medicina, Martin Stainpeis Viennensis artium et medicinae professoris (1520). 13 7 A könyv útmutató a stúdiumokhoz pro communi omnium medicinae incumbentium utilitate. 13 8 13 4 Th. Zwinger a Hippokratész kommentár előszavában Ramust mint mesterét említi, az arisztotelészi műben pedig a tabellák használatát a logika tanításából vezeti le: v.ö. Hä gen, op. cit., p. 384. Karcher azt írja, hogy Zwinger már Páduában, Fallopius előadásaiban találkozott kéziratos synoptikus tabellákkal. Bizonyítékot nem ad: v.ö. Karcher, J.: Theodor Zwinger und seine Zeitgenossen (Basel, 1956) p. 22 13 5 Az orvostörténeti irodalomban ennek alig van nyoma, feldolgozásra vár. Magam, többek között, Caspar Bar ĥ¤iñųs (1586—1629) Enchiridion Metaphysicum-ában találkoztam az 1624-e bővített kiadás 102. oldalán szinoptikus táblával. Caspar Bartholinus Bázelben logikát (1607) Koppenhágában eloquentia-1 (1612), majd medicinát adott elő (1613) és ugyanott a teológia professzora is lett (1613). Az anatómia katedrájára hívták Nápolyba (1609), a görög nyelv és irodalom professzorának kérte fel a montpellier-i egyetem. Maga is ramista. Juni ores logici bini c. művében írja, hogy ebből ,,praecipue Ramaeorum exerrationes deteguntur" (1616 f.2). Az Enchiridion Metaphysicum Aristotelis több ízben jelent meg Johannes Magirus (megh. 1596) marburgi orvosprofesszor Physiologiae libri sex accessum-dkénl. Az 1624. évi már a nyolcadik kiadás, melyet kifejezetten pro tyronum memória írt. Magirus kitűnő humanista. A peripatetikus physiolog a mellett legelterjedtebb könyve az Anthropologia (Frankfurt, 1603), amely Melanchton De anima-jának kommentárja. Bár egyetlen általam ismert olvasási kánonban sem szerepelnek Magirus könyvei, a ,,vero memoric stųđi¤mm'' megjegyzés nem hagy kétséget a könyv jellegét illetően. 13 6 Martin Stainpeis-ről (Steinpaiss) keveset tudunk, 1519-ben a kar dékánja, előtte az ars fakultás, majd az orvostan tanára. 1515-ben megjelent pestis füzete — Anzeig wider die Pestilenz — inkább populáris írás: v.ö. Schrauf, K. (ed.): Acta facultatis medicinae II. p. 31 (Wien, 1899). 13 7 Stainpeis könyvét többen idézik: Schwarz, Igñaz: Geschichte des Wiener Apothekenwesens im Mittelalter (Wien, 1917) p. 137; S oll, Klemens: „Das Pressburger Arznei-Schuldbuch (1578—1574)" Gesnerus 35 (1978) p. 47. S oll átveszi Schwarz minden tévedését, többek között 1570-re téve a kiadás évét. Merker Sauerbruch sebészeti klinikájáról benyújtott doktori értekezésében ismerteti a könyvet: ,,Ueberdas Studieren in der Medizin nach dem Werke enes Wiener Hochschullehrers zu Beginn des 16. Jh. Inaugural-Dissertation. Vorgelegt von Karl-Friedrich Merker appr. Arzt aus Berlin 1930. A 25 oldalas apparátus nélküli, nem nagyigényű, kevéssé szakszerű disszertáció az eredeti latin szövegből semmit nem közöl. Hely megjelölés nélküli, fordításban idézett mondatai pontatlanok, a visszakeresés igen nehéz. Pongyola fordítási hibái a tőle idéző későbbi szerzőknél gyakran szószerint jelennek meg. Stainpeis eme könyvéről ld. még Schultheisz, E.: „Joachim von Watt, ein medizinischer Humanist der Renaissance. Ärztliche Sammelblätter 51 (1962) pp 222—24; Korrekt leírást Stainpeis könyvéről Dür ing adott, de az eredeti szöveget nem közli. V.ö. Dür ing: „An Early Manual for the Medical Student and the Newlyfledged Practitioner", Clio Medica 5 (1970) pp 7 ff. Stainpeis könyvét említve Erna Lesky ezt írja: ,,Das Buch wird in der Literatur als «rarissimum» aufgeführt" in Lesky, E.: „Wiener Krankenbettunterricht etc." Comm. Hist. Ar is Med. 57—59 (1969), p. 30. — valójában nem az. 13 8 Praefatio, p. 2.
