Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
107 sonlító, nem pusztán deskriptív vizsgálat áll előadásainak és így tankönyvének középpontjában, maga mondja: ,,similium partiųm tractatio difficilis est ... quia versatur circa penetralia naturae".* 6 Végül azt is megtudjuk, az előadásokat, s így a könyvet a didaktikai szükség diktálta: ,,Quamvis autem tractatio haec summa sit, tarnen ad anatomicum spectat, et ideo pro dissectione corporis humani in anatome haec a me tradentur, quoniam ex sensu hoc est cognoscendum, non autem ex ratione''. 8 7 Úgy vélem az első igazán orvosi tankönyv Janųs Cornañus 8 8 Universae rei medicae epighraphe seu enumeratio c. munkája. Ez a Bázelben 1529-ben Frobenius által kiadott könyv az orvostan hallgatói számára készült. Bevezetés a medicinába történeti áttekintéssel, amint az Celsus prológusában is olvasható. Jól tükrözi a skolasztikus hagyományokon nevelkedett, de már a humanizmus gondolataiban élő tudós törekvéseit, hogy az előző hagyománytól teljesen el nem szakadva nyújtsa a medikusnak mindazt, amire tanulmányai során szüksége lesz. A könyv szerkezeti felépítése a Celsustól és más auktoroktól jól ismert antik felosztást követi: Chirurgia, Diaetetica és Pharmacopea, nem pedig a leegyszerűsített arab tĥeóriça és practica. A Pharmacopea simplicia fejezetében az antik auktorokra való hivatkozás és a nagynevű humanista Ermolao Barbaro 8 9 nevének említése mellett nem hiányoznak az arabok sem: Serapion, Avicenna, Mesųe, és kompilátora Mattheus Silvaħçųs, valamint az Antidotarium Nicolai. 9 0 Ez a tankönyv már a reneszánsz-humanizmus medicinájának szellemében íródott. Folyamatosan korrigálja, kiegészíti a szöveget, majd egy részét az új textusok alapján továbbfejleszti, más részét elsorvasztja s a relatíve újat illeszti helyébe. Tankönyvében a res naturales humorálpatológia szerint definiált skolasztikus sémáját, a diaetetica «res non naturales»ét, a nosológia «res contra ña ųram» felosztásával még átveszi abban a fejezetben, melyet az emberi test konstitúciójának és funkciójának szentel, de már a reneszánsz természetfogalmának értelmében, antik sémába foglalja, amennyiben a «res naturales»-l, mint fiziológiát, a «res non naturales»-t, mint hygiénét, a «res contra naturam»-ot pedig mint aetiológiát fogja fel. Utóbbit szemiotikára és therapeutikára. bontva, görög terminológiával jelöli. Az antikot mindig előnyben részesítve, még Avicennára való hivatkozásoknál is gyakran hozzáfűzi: «iuxta Hippocratem» 9 1. A nosológiában már nem találkozunk a középkori a capite ad calcem eljárásmóddal. Ezektől eltekintve azonban még nem sok új gondolatot olvashat benne a legeñs doctor, vagy a studiosus. Ez még nem neóterikus mű, ha tankönyvként újnak is kell 8 6 ibid. 8 7 ibid. 8 8 Johannes Hägenĥų (1500—1558) 21 éves korában a wittenbergi egyetemen a filozófia, 23 évesen a medicina licenciátusa (nem tellett doktori promócióra!). Görög kéziratok után kutatva beutazta fél Európát. Bázelben Erasmus barátja lett, tőle kapta az ösztönzést híressé vált Hippokratész kiadásához (Velence, 1544). 1542-ben Marburgban, 1557-től pedig Jénában a medicina professzora. Ez az első mű, amely a görög kéziratok összehasonlító vizsgálata alapján készült. Más görög auktorok — Galénosz, Paulus Aegineta, Dioszkuridész etc. kiadásait is jelentős kiegészítésekkel és emendációkkal gazdagította. A legrészletesebb és legfontosabb adatok róla mindmáig Clemennél olvashatók. Ld. Clemen, J.: ,,Janus Cornarius" Neues Archiv für sächsische Geschichte und Altertumskunde, XXXIII (1911) pp 36—76 8 9 Ermolao Barbaro (szül. 1450) orvosként nem fungált, e minőségében csaknem ismeretlen. Egyes orvosi biográfiák csak azért említik nevét, mert számos Plinius szöveget tisztított meg hibáitól. Kiadásai: Castigationes Pliniae: Cremona 1485; Róma 1492, 1493; Bázel 1534; Castigationes castigatissimae: Cremona 1495, 1497; 9 0 A középkori antidotáriumokhoz ld. Schultheisz, E.: ,,Das Antidotarium des Bartolomaeus Squarcialupis de Plumbino" Zschr.f. Gesch. Phar., 4 (1961) pp. 28—36; 1 (1962) pp. 7—10 9 1 Az Universae rei medicae 1529. évi bázeli kiadása alapján, pp 10—11, 20—22, 40 és még több helyen.
