Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
102 Leoniceno ,,le restaurateur de la medicine ancienne", 6 4 aki olyan görög tudásra tett szert, hogy Erasmus és Scaliger egyaránt csodálták. Hippokratész- és Galénosz-fordításai, amelyek a különböző itáliai egyetemeken tartott előadásai alapján készültek, tankönyvül szolgáltak. Tanítványa Giovanni Manardi ugyancsak a humanizmus nagynevű reprezentánsa, az antik auktorok kiváló ismerője és interpretál ója. 6 5 Nem kétséges, hogy Manardus, Leonicenus és a többi hozzájuk hasonlóan humanista felkészültségű orvostanár döntően befolyásolta az egyetemi orvosképzést. A kérdés az, hogy miként? Abban egyetértés van, hogy az egyetemi oktatás külső struktúrája nem változott. Vitatott azonban, hogy az oktatási program milyen mértékben alakult át. ,,Csak" a humanista szemlélet tört volna be a magasabb fakultásokra, vagy a tudomány tartalma is módosult? Az egyik álláspont szerint a humanizmus nem hatott a jogi és orvosi tudományok középkori tradicionális lényegére vagy tartalmára. A humanista befolyás a , ÿkifejezésmód ápolt eleganciájára szorítkozott", valamint az antik forrásanyag fokozott felhasználására, a történelem és a kritikus metódusok mélyebb ismeretére. 6 6 Ezzel szemben áll az a felfogás, mely szerint a képzettség horizontját kitágító humanizmusnak köszönhetően, a tudományos felfogás is megváltozott a magasabb fakultásokon. 6 7 Azonban még nem teljesen világos, hogy miként jelentkezett mindez az oktatásban. A kérdés azért is fontos, mert tudnivaló, hogy bár az orvosi tudás mindenkor az egyetemi tanulmányokban gyökerezett, de nem azonos azzal. A továbbiakban a tankönyvek és a curriculum vizsgálata alapján igyekszem a kérdésre választ adni. A humanizmus befolyása a tankönyvek tanúsága szerint is a joginál később jelenik meg az orvosi curriculumban. Első jelei az egyetemi oktatási reformokban mutatkoznak. Az indítékot a hagyományos tudomány fogalom legalább részleges revíziójára a humanisták ad fontes kívánalma adta. A forrásokhoz való visszatéréssel együtt járt az a szemléleti változás is, amely az ókort egységes, lezárt korszaknak tekintette, tehát az antik művek minden aktualitása mellett, az orvosi munkákat is történelmi távlatból vizsgálta. 6 8 Az antikvitás felelevenítése nemcsak szövegtisztaságot jelentett, hanem új kommentárokat is hozott magával. A torzult szöveggel együtt vetették el a rossz kommentárt, ami a tanítás—tanulás szempontjából még a szövegtisztaságnál is fontosabb. Az orvosi fakultáson is új fordításban vették kézhez 6 4 Wightman, W.P.D.: „Les problémes de méthode dans l'ensiegnement médiçai a Padoue et a Ferrare" in: Sciences de la Renaissance (Paris, 1973) p. 189 6 5 Nem kisebb személyiség, mint a kollegái megítélésében nem túl kegyes Rabelais az, aki Manardus kortársai között dícsérően említi: Rabelais: „Epitre dédicace du tome seconde des lettres médicales de Manardi" in: Rabelais, Ouvres completes , ed. P. Jourda, (Paris, 1962) II. p. 483. Manardus magyar vonatkozásaira és irodalmára e helyen külön nem kell utalnom. 6 6 , ,sich [ti. humanizmus metodikája és a forrásanyag feltárása] nicht auf den Beha t oder die Substanz der mittelalterlichen Tradition in diesen Wissenschaften ausgewirkt hatten" Cf. Kristeller, Humanismus und Scholastik, op. cit. p. 95 6 7 Buck, Die Rezeption des Humanismus, op. cit. p. 277.; valamint u.a. : Das Geschichtsdenken der Renaissance (Krefeld, 1957). A humanizmus egyetemi befolyásáról szóló tanulmányok általános jellegűek. A tudományok egyetemen belüli alakulásáról ld. még Schmitt, Ch.B.: „Filosofia e scienza nelle universita italiana el XVI secolo" in: II Rinascimento. Interpretazioni e problemi (Bari, 1983); Randall jr., J. H.: The School of Padua and the Emergence of Modern Science (Padua, 1961); valamint Garin, E.: „La concezione dell'universita in Italia nell'eta de Rinascimento" in: Les universite's Européenne du XI Ve au XVI le siécles. Aspects et Problémes. Actes du VI Centenaire de l 'Université Jagellone de Cracovie (Genéve, 1967) p. 82—93. A jogi és orvosi fakultás humanizmus-recepciójáról fejti ki véleményét G. Keil és a medicina fejlődése szempontjából tárgyalja a változásokat: Ld. Keil, G.—Peitz, R.: Decern questiones etc. Mitt. XIV. cit. 215. Ld. még Kristeller, P. O.: Medieval Aspects of Renaissance Learning (1974) pp 23—24 6 8 Buck, Das Geschichtsdenken, op. cit. p. 94
