Schultheisz Emil: Traditio Renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 21. (Budapest, 1997)
12. Medicina a reneszánsz egyetemen
99 Caspar Bartholinus is ezt fejti ki. A kérdést taglaló írása a De studio medico incohando continuendo et absolvendo részletes orvosi tanterv. Bartholinus kifejti, hogy az orvosok számára a matematika és a filozófia éppoly fontos, mint a jogásznak az etika: ,,physica vero et mathesis tam sunt in rem medici, quam ethica iurisconsulti. Ubi enim desinit physicus, ibi incipit me dicųs ". 4 5 Az arisztoteliánus humanista tantervek szerzőinek sorában még Pietro Castelli-t kell említenem. 4 6 De optimo medico címet viselő rak á ųsa a filozófia és a medicina együttes tanulásának gondolatát fejtegeti, 4 7 ahogyan az már Galénosznál az ,,optimum médiçum esse optimus philosophus " -ban is olvasható. Studia humanitatis — Studium medicinae Bár a humanizmus és az egyetemi szellemi élet között évtizedeken át bizonyos ellentét feszült, ezeknek az egymást kölcsönösen befolyásoló áramlatoknak jótékony hatása erősebbnek bizonyult, mint szembenállásuk. Különösen az itáliai egyetemek humanizmus-recepciója kezdődött igen korán. Az itáliai egyetemek befolyása az ultramontán egyetemek curriculumára pedig meghatározó volt. Hosszú ideig uralkodott az irodalomban az a vélemény, hogy a humanizmus, mint a reneszánsz tanulási—tanítási, művelődési „mozgalma" és az egyetem, mint a középkori skolasztika őrzője, egymással ellenségesen állottak volna szemben és a humanizmus tudományfogalma csak rendkívül lassan és korlátozott mértékben találta meg helyét az egyetemeken. 4 8 4 5 Casparųs Bartholinus sen. (1585—1629) — A híres anatómus Thomas Bartholinus apja. 1607-ben Nápolyban az anatómia, 1610-ben Montpellierben a görög nyelv tanszékére hívták. Bár mindenütt tartott előadásokat, katedrát csak Koppenhágában fogadott el, ahol előbb az eloquentia, majd 1613-ban a medicina professzora lett. Pályáját mint a teológia tanára folytatta 1624-től haláláig. De studio medico in: In universam artem medicam Conring szövegkiadása. Csak ez a kiadás állt rendelkezésemre. A De studio medico önálló kiadásáról nem tudok. Ebben a kontextusban a «physica» szó a philosophia naturalist jelenti: Id. Hermann Conring: In universam artem medicam etc., ed. G.C. Schelhammer (Speyer, 1678); a De studio itt II. 10. 4 6 Pietro Castelli (1575—1661) inkább botanikusként ismert orvos, a botanikuskert igazgatója, a medicina és botanika tanára a messinai egyetemen. 4 7 A tanulandó tárgyakat részletesen sorolja fel. A medicina-filozófia tanulásról szóló fejezeteket arra való utalással kezdi, hogy Arisztotelész a De sanitate et morbo fragmentumban a medicinát a filozófia alá rendeli és az ,,ubi desinit physicus, incipit medicus" idézettel folytatja. A traktátus több más írással együtt Conring idézett gyűjteményében olvasható. II. pp 17—67, a hivatkozott rész p. 30. Hogy az arisztotelészi mű milyen fontos volt a reneszánsz orvosi oktatása szempontjából, az kiderül az élettani tankönyvekből. Jean Ferne 1538-ban írt és 1542-ben megjelent De ña ura i parte medicinae c. a 16. század második és a 17. század első felében a legtöbb egyetemen használt munkájában 20 citátumból 8 (tehát 40%) az Arisztotelészre való hivatkozás, annyi, mint a Hippokratész és Galénosz citátumok száma együttesen. 4 8 Rashdall, M.: The Universities of Europe in the Middle Ages. 2nd ed. by M. Powicke and A.B. Emden (Oxford, 1936). Az egyetemek iskolás rendje, merev struktúrája a humanizmus lendületét lassította. Az egyetemek és a humanizmus egymásra hatásának irodalmát Id. Buck, A. és Heitmann K.: Die Antike-Rezeption in den Wissenschaften während der Renaissance (Boppart und Bonn, 1978); valamint Reinhardt, W.: Humanismus im Bildungswesen des 15. und 16. Jahrhunderts (Weinheim, 1984). Amit a fenti művek és a bennük foglalt irodalom nem tárgyal az a korszak «skolasztikus ðñreformja». A kifejezés Arno Seifert ð származik, aki ezt a jelenséget a humanizmusnak a teológiával és a filozófiával való összefüggésében vizsgálta, v.ö. Seifert A.: Logik zwischen Scholastik und Humanismus (München, 1978 Humanistische Bibliothek, Reihe I. Abhandlungen 31.) A medicina vonatkozásában ez az önreformáló folyamat nem jelentéktelen erő volt pontosan abban az időszakban, amit Huizinga a középkor alkonyának nevezett.
