Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

II. RÉSZ - Az elmekórtan útkeresései 3

66 Comm. Hist. Art is Med. Supplementum 15—16 16. ábra. Elmebeteg megnyutatására szolgáló forgató készülék 1800 körül 17. ábra. Dühöngő elmebeteg elhelyezése a 19. század elején ban sokkoló kezelésekkel, gyors erőteljes hatásokkal igyekeztek kimozdítani az elmebeteget magába zárkózottságából. Többnyire a durva megijesztéstől vártak eredményt. Ez történhetett váratlan hanghatásokkal, fenyegetéssel. Léteztek kíméletlen ,,szomatikus " módszerek: forgatószékben pörgették a pácienst, olykor addig amíg orrvérzést kapott, vagy önkívületbe került. Éheztették, jege? vizet zúdítottak rá, békákkal teli hordóba tették stb. Gyógyszerként kámfort, digitalist alkalmaztak. Akkoriban találták fel a kényszerzubbonyt is. A kíméletlen kezelések ellen az értelmes és humánus szakemberek általában felléptek. Közéjük tartozott Pinel is, akit az első pszichiáterként tarthatunk számon. Elterjedt, hogy az ő kezdeményezésére vették le a láncokat az elmebetegekről. Ez nem bizonyított és az is tény, hogy abban az időszakban már elég általános volt a pszichiátriai szemléletben bekövetkezett szemléletváltás a szakszerűség jegyében. Pinel hosszú éveken át,