Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)
III. RÉSZ - Az orvosok helyzete a specializálódás és a növekvő konkurencia jegyében
140 Comm. Hist. A rt is Med. Supplementum 15—16 Ezekben az évtizedekben igen sokféle magántársaság is alakult, különböző foglalkozási ágazat, réteg biztosítási érdekeinek szolgalatára. A hozzájárulások és juttatások mértéke erősen különbözött. Az így nyújtott orvosi ellátás jellege és színvonala sem volt egyforma. A társasági orvos általában csak rövid időt szentelhetett a páciensnek. Többnyire alacsony fizetésért végezte ezt a munkát, így érthetően egyéb feladatokat is vállalt. Akkor is a gyors munkában^volt érdekelt, ha az ellátott betegek száma arányában honorálták. Korlátozták a gyógyszerek rendelésében is, mivel a drága készítményekkel takarékoskodnia kellett. A betegekkel való jó kapcsolat tartására hathatott, ha a biztosított az orvosát szabadon választhatta. Tudva azonban, hogy egy orvos népszerűsége csak részben függ szakmai kvalitásaitól, ez a rendszer sem volt mentes az ellentmondásoktól . A múlt század utolsó harmadában kezdenek eugenikai kérdésekkel foglalkozni. A népszerűsödő darwinizmus felvetette az élethez való alkalmazkodás, a létért folytatott harc problémáit az egyén és a társadalom szempontjából. Sokan írtak akkoriban az emberi faj degenerálódásának veszélyéről, mint arra már utaltunk. Francis Galton (1822—1911), Darwin unokatestvére az emberi faj megjavításának eszméjétől indíttatva, 1905-ben eugenikai programot állított össze. Ennek a következő pontjai voltak: 1. Terjeszteni az öröklődés törvényszerűségeinek ismereteit és serkenteni az örökléstani kutatásokat. 2. Tanulmányozni a társadalmi hasznosságuk szerint elkülöníthető társadalmi rétegek és csoportok jelenlegi és múltbeli termékenységi fokát. 3. Adatokat gyűjteni a nagy és sikeres családokról. 4. Kutatni a házasságok létrejöttének és harmóniájának faktorait. Folytonosan hirdetni az eugenika nemzeti fontosságát. 4 3 1886-ban fordult elő először, hogy pszichiátriai javaslatra kasztráltak egy szexuális neurózisban szenvedő asszonyt. A 90-es évektől több ilyen esetről is tudunk. Hasonló meggondolásokból, a férfiaknál az ondóvezeték lekötését végezték. 4 4 A 20. század első évtizedeiben több észak-amerikai államban hoztak eugenikai törvényeket, amelyeket azután sorra visszavontak, amikor a fasiszta Németországban e tudományágat egy szörnyű politikai kurzus eszközeként alkalmazták. A sokféleképpen értelmezett és kezelt szociáldarwinista kérdések iránt egyébként már a századfordulón nagy érdeklődés nyilvánult meg. 1903-ban Németországban Alfred Krupp nagyiparos és Ernst Heinrich Haeckel (1834—1919) közismert darwinista orvostudós által egyaránt támogatott pályamunkát írtak ki, aminek a következő címet adták: ,, Mit tanulunk a leszármazás teória elveiből a belpolitikai kibontakozás és az államok törvényalkotásának vonatkozásában?" A felhívásra 60 munka érkezett be, amelyek közül 9-et díjaztak. 4 5 AZ ORVOSOK HELYZETE A SPECIALIZÁLÓDÁS ÉS A NÖVEKVŐ KONKURENCIA JEGYÉBEN A múlt század utolsó évtizedeitől az orvosok helyzete az élesedő konkurenciaharc jegyében alakult. Létszámuk a fejlett országokban gyorsan emelkedett. Példaként említhetjük Németországot, ahol 1883-ban 46 millió lakosra 15 000 orvos jutott, 1906-ban 61 millióra 31 436. A lakosság 32%-os növekedésével szemben az orvosok száma 107%-kai gyarapodott. 4 6 A jól kereső, nagy praxisú orvosok általában kifogásolták, hogy a kollégák többsége, főleg a pályakezdők készséggel és viszonylag olcsón bocsátják munkaerejüket a biztosítótársaságok rendelkezésére. Gyakoriak voltak az összejátszások a kollégák, valamint
