Birtalan Győző: Európai orvoslás az újkorban / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 15-16. (Budapest, 1988)

I. RÉSZ - Orvostani irányzatok, tudományos élet, mikroszkopikus kutatások

13 /. ábra. Bizarr anatómiai ábrázolás Ruysch művéből ( Thesaurus anatomicus, 1729) A hosszú életű Ruyschről a szem hajszáleres hártyáját nevezték cl. Az anatómiai preparátumok készítésének Európa-szerte elismert virtuóza volt. Nagy Péter cár is vásárolt tőle ilyeneket országa tudományának felvirágoztatására. A barokk kor embere szívesen gyönyörködött a kimerevített színes érhálózatok kacskaringóiban, bizarr rajzolatában. A korrodált készítményeken ugyanis a felesleges parenchymát vegyszerekkel eltávolították. Találkozunk ebben a korban kórboncolással is. Benivieni már a 16. század fordulóján leírta néhány betegének a szekciós leletét. Hasonló elszórt kezdeményezések nyomán a 17. század második felére érnek meg a feltételek a kórbonctani adatok céltudatos gyűjtésére. Rómában társaságot alapítottak, amelynek feladata a patológiai anatómiával való foglalkozás volt. 1679-ben jelent meg Théophile Bonét (1620—1689) ,,Sepų çĥere ųm sive anatómia practica'' c. munkája. A ,,Temető, avagy praktikus anatómia' 'jellemző barokkos címe érzékeltette a megborzongató hatásvadászatot a tudományos kíváncsiság szolgálatában. Bonét műve közel 3000 boncolás és kórtörténet anyagából összeállított gyűjtemény. Tekintélyes munka, de a szerző sajnos nem rendelkezett elég lényeg meg ragadó és elemző tehetséggel, melyek képessé tették volna általánosabb kórtani következtetések levonására. Lokalizáló anatómiai beosztás szerint halad végig a test részein leírva a helyi elváltozásokra jellemzőnek tartott klinikai tüneteket. Az élettani, illetve kórélettani jellegű kutatások egy része jatrokémiai megközelítéssel folyt. A 17. század legjelentősebb felfedezései között tartjuk számon John Mayow