Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kelemen András: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata

A SÁMÁN I SZTIKUS TEVÉKENYSÉG KÓRLÉLEKTANÍ VIZSGÁLATA KELEMEN ANDRÁS M í adhat jogcímet arra, hogy egy elmeorvos a szakmája szempontjából vegye vizsgálat alá a sámánizmus jelenségkörét? Van jogcím erre. Már a korai néprajzi leírások óta kísért a múlt századi mechanisztikus felfogás, amely az ide tartozó jelenségeket csak kétféleképp volt képes értelmezni: vagy tudatos becsapáson alapuló szélhámoskodás, vagy elmebetegség. A kérdés azért merült fel ilyen élesen, mert a technikai civilizáció körülményei között kialakult diszkurzív (következtetve kifejtő) gondolkodás számára ez a hiedelemrendszer egészében meghökkentőnek, érthetetlennek tűnt. Az utolsó szibériai sámánokat személyesen felkutató Diószegi Vilmos (1960, 240—241.) annyit tud erről mondani, hogy az általa megismert sámánok nagyrészt idegrendszeri zavar különféle tüneteit mutatták. Ám azt is leírja: „A sámánok nemcsak idegrendszerük érzékenységével, hanem valamilyen tehetségükkel is kiválnak a többiek köziil...'''' Utal itt különösképpen a művészikreatív képességekre. (Az ideges tüneteket pedig részben az is okozhatja, hogy a korábban megbecsült tevékenységük tiltottá és megvetetté vált!) Azonban a működésükkel velejáró ismétlődő önkívületi (transz-) állapotok tápot adtak a kórlélektani magyarázatoknak. Véleményem szerint a mindeddig összegyűlt ismeretanyag arra utal, hogy következetesen külön kell választani a jelenségek elemzésében a sámánná-válást (iniciációt) és a későbbi révüléseket. Ugyanis az előbbi tényleges betegségek képét nyújtja; pontosabban: nem a — feltárható testi kórfolyamattal meg nem alapozható — „endogén'''' elmebetegségekre, hanem a testi betegségeket kísérő elmezavart állapotokra (szomatózisok), s a nagy lelki megrázkódtatással összefüggő reaktív pszichózisokra utal. A későbbi révülések a — kezdeti személyiségformáló katartikus élmény után átalakult — személyiség aktív ténykedései révén valósulnak meg. Ezt a kezdeti élményt Ady Endre így fogalmazta meg: . . .Azt hittem, akkor azt hittem, Valamely elhanyagolt Isten Életre kap s halálba visz S, ime mindmostanig élek Akként, amaz éjszaka kivé tett 5 Isten-várón emlékezem Egy világot elsüllyesztő Rettenetes éjszakára: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. (Emlékezés egy nyár-éjszakára.)