Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

ADATTÁR - Bugyi Balázs: Népi gyógyászat a reformkori orvostudori értekezésekben, különös tekintettel Trencsén megyére

Bugyi B.: Népi gyógyászat a reformkori orvostudori értekezésekben ... 32 f Talán az írott szó hatására szűnt meg ez a visszaélés, és tette lehetővé mégis a birtokos a hévizek használatát. Süsznél mindenesetre erről már nincsen említés sem. A hideg ásványvizek túlnyomó többsége savanyú víz — acidida — ezeket Süsz felsorolja : a) az alsó járásban található a Bosacz, Haluzicz, Melcsicz, Kis-Zsámbokréth, Kis Biróczy, Trebin, Velcsisz, Kis-Chocolna, Kosztolna, Zablátĥ, Zlatócz, Hansztikfalvai, Orecho, Hrabovka, Alsó-Szucsa, Felső-Szucsa, Nagy Kubra, Szoblaho, Túrna és a Szelecz melletti acidulák; b) a hegyek menti járásban: Barát-Lehota, Rozson-Miticz, Krásznodolina, Jasztrabe, Dubodiel, Nagy-Clévén melletti savanyú vizes források; c) a központi járásban: Klucsó, Beluz, Sztrezsenicz, Nimnizcz mellett találhatók acidulák; d) a vág-beszterczei járásban: Nemes Okruth és Vág-Tepla melletti források vize savanykás. Ezeket a savanyú vizeket a gyomor-bél rendszer betegségeiben használták a környék parasztjai jó gyógyhatással. Vastartalmú nem savanykás ásványvizek forrásai találhatók Trebin, Klobusitz, Belus, Konoszka mellett. E vastartalmú ásványvizeket vérszegénység, testi gyengeség, kimerültség esetén eredményesen alkalmazta a környék lakossága. Nagy számban találhatók még kevés vasat tartalmazó savanykás gyógyvizek is, amelyekről azonban orvostudori értekezésében Süsz név szerint nem tesz említést. Bitumenes ásványvizek Popradnónál találhatók. Tapasztalatokat a parasztok szereztek csupán alkalmazásukat illetően. Főleg rheumás jellegű megbetegedésekben vált be azok használata. Lengyelek, morvák és más országbeliek is gyakran megtalálhatók a trencsénteplici, a pöstyéni, a rajçi, a zaj-ugróci fürdőkben, amelyek már a 19. század első harmadában fokozatosan magas kultúrájú fürdőkké fejlődtek. Savanykás ásványvízként a chocholnai ásványvíz terjedt el messze túl a megye határain. 8. Kremzir értekezését Cselkó munkájával egybevetve világosan látható, hogy: a) a népi gyógyászat elsősorban a helyben található növényeket főzet, ázalék stb. formájában fogyasztva számos betegségben egyformán alkalmazza mind a magyar, mind a szlovák parasztság körében. Hasonló a kelések érlelése és az egyes betegségekkel szemben követett gyógymód is. b) Figyelemmel arra, hogy Trencsén megyében sok a hőforrás, az iszapos fürdő, a vegyi hatóanyagokat tartalmazó gyógyvíz, ezeket a környék lakossága — néhol a külföldről, vagy az ország más részeiből oda özönlő fürdő vendégek által szinte teljesen kiszorítva — évszázados tapasztalatok alapján eredményesen alkalmazza. c) Mindkét népnél megtalálni az ún. elterelő gyógykezelést, vagyis népies tapasztalatok, vagy legalábbis hiedelmek szerint kézhátra kötözött csípős anyagokkal mint pl. a reszelt torma, más testtájról a betegség oda átvihető. d) Különösen Kremzir munkájában sok helyen megtalálni a teljesen babonás hiedelmeket is, így ír a „megigézés"-ről, szól a lefejezett ember friss vére ivásának esetleges hasznáról nyavalyatörés esetében, az asszonyi tejnek gyógyhatásáról stb. A hiedelmek a Trencsén megyei szlávok népi gyógyászatában — legalábbis a leírtak szerint — kevésbé jutnak kifejezésre. 21 Orvostörténeti