Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Gémes Balázs: A népi orvoslás kutatás aktuális problémái Magyarországon

30 Comm. Hist. Art is Med. Suppl. 11-12 (1979) Külön szerepel (9. pont) az adatgyűjtés helye és ideje. Ez ugyanis, mint már említettük, nem egyezik szükségszerűen az alkalmazás helyével és idejével. Ha az illető részese volt, gyakorolta vagy rajta végezték a szóbanforgó eljárást; ha látta vagy hallotta az elmondott adatot, nyilvánvalóan minőségben más-más megítélés alá esik az értékeléskor. A 10. pontban kerülnek az adatközlő adatai. Itt — ha a gyűjtést társadalmi gyűjtők végzik — mindig ki kell hangsúlyozni, hogy nem elegendő olyan általános megjelölés, mint pl. nyugdíjas. A 11. pontot csak a legritkább esetben lehet kitölteni; csak akkor, ha sikerül olyan jó esetleírást adni, aminek alapján a szakorvos biztonsággal meg tudja állapítani a betegséget. Valójában csak abban az esetben tölthető ki, ha a gyűjtésben orvos is részt vesz. Végül a 13. pontba kerülnek azok a megjegyzések és adatok, amik az 1 — 12. pontból kimaradtak. Ha ezt az adatlapot állatgyógyászat gyűjtéséhez használjuk, ebben az esetben pontosan fel kell tüntetni, hogy milyen állatokról van szó. Tehát gyűjtőfogalom, pl. baromfi nem szerepelhet, hanem tyúk, liba, pulyka stb. Egy másik adatlapot is készítettünk, amit az abortív eljárások és szerek alkalmazásával kapcsolatos gyűjtésünknél alkalmazunk: 1. Az alkalmazott szer, eszköz, eljárás neve: 2. A terhesség (graviditas) mennyi idős koráig alkalmazták (tartották hatásosnak j: . . 3. Az eljárás hozott-e nem kívánt eredményt (kórház, halálozás stb.)? 4. Az eljárás, alkalmazás leírása: 5. Hely (községek, ahol a szóban forgó szert, eszközt, eljárást alkalmazták): Megye: 6. A gyakorlat ideje (év, évtized): 7. Megjegyzés: IRODALOM Andrásfalvy Bertalan 1965. Megjegyzések Istvánovits Márton „Elhal-e a népművészet?" című tanulmányához. Etnographia, 76. évf. 115 — 117. Barabás Jenő 1966. A belső fejlődés fogalmáról. Etnographia, 77. évf. 572 — 576. Berde Károly 1940. A magyar nép dermatológiája. Budapest. B-t {Bugát Pál) 1838/a. A' szerecsendió (nux noschata) a' nehéznyavalya (epilepsia) ellen, annak ezen czélra való elkészítése. Orvosi Tár, 1838. 273 — 274. 1838/b. Az orv. helyleírások (topographiák) hasznairól, és azon útmódrul. mellyen íratnak. Orvosi Tár, 1838. 341-344., 347-363., 363-369. 1838/c. Függelék az orv. tár 21. 22. és 23. ívein közlött orv. helyleírásokat illető tárgyakhoz. Orvosi Tár, 1838. 379-385. Diószegi Vilmos 1960/a. Az „Agos gyerek" a bukovinai székelyeknél. Néprajzi Közlemények, 5. évf. 1. sz. 87-92. 1960/b. Embergyógyítás a moldvai székelyeknél. Néprajzi Közlemények, 5. évf. 3 — 4. sz. 35-124. Filep Antal 1973. Néprajz és közgazdaságtudomány. Ethnographia, 86. évf. 358 — 366. Gönczi Ferenc 1902. Az emberi betegségek gyógyítása a göcseji népnél. Ethnographia, 13. évf. 78-84., 128-132., 214-224. p. 1905. Azemberi betegségek és gyógyításaik a göcseji és hetési népnél. Ethnographia, 16. évf. 345-361. 1906. A gyermek születése és szoptatása körül való szokások Göcsejben és Hetésben. Ethnographia, 17. évf. 44-52., 153-159. 1914. Göcsej. Kaposvár. én. (1937) Somogyi gyermek. Kaposvár.