Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Djacskov, V. L: Népi orvostörténeti emlékek az Ob északi völgyének őshonos lakosságánál

248 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) dúsan virágzott. Az Ob északi völgyében élő kis népek körében az a hiedelem uralkodott, hogy vannak közöttük kiválasztottak, akik rendelkeznek azzal a természetfeletti képességgel, hogy megharcoljanak a gonosszal, minden betegségnek, bajnak, egyáltalán mindenfajta rossznak a szülőjével. Ezek a kiválasztott emberek közvetítettek embertársaik és a szellemek között, s amellett, hogy ellátták a látnokok, tudós 6. ábra. Vogul maszk, XX. század eleje. (Sz. V. Ivanov, 1975, V. Sztukalov fényképe) emberek, ráolvasok funkcióit, még az orvoslás, gyógyítás funkcióját is vállalták. Ezek a kiválasztottak, a sámánok, nemcsak a tolvaj kilétét tudták kitudni, nemcsak esőt vagy fordítva, napsütéses derült időt tudtak támasztani, nemcsak reménytelen szerelemben tudtak tanácsot, segítséget adni, hanem mindemellett óriási akarattal kényszeríteni tudták a jó szellemeket, hogy segítsenek az embereknek, s a gonoszakat, hogy hagyjanak fel gonosz szándékukkal, tegyenek le ártalmas tetteikről. Hatalmukban állt a járványok elűzése s mindenfajta betegség gyógyítása is (K. Begilovszkij, 1894.). A nyenyecek meggyőződése szerint minden kívülről láthatatlan betegséget egy gonosz féreg okoz, amely az ember testében tanyázik s ott járatokat, alagutakat fúr magának. Ha alszik a féreg, nyugodt a beteg, de ha felébred s megindul az ember testében — megkezdődnek a fájdalmak. Ezeknél a nyenyeceknél az orvoslással a tadibok, azaz sámánok foglalkoznak, s tőlük a szélhámosság sem idegen. A szamojédok (nyenyecek) hite szerint azonban ezek a sámánok önmagukban tehetetlenek, ők csupán a szellemek közvetítői, a Tadebteio végrehajtói. Tőlük kapnak mindent, amire szükségük van. Csakhogy a szellemek szeszélyes, ravasz lények. A tadibnak fiatalnak