Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Djacskov, V. L: Népi orvostörténeti emlékek az Ob északi völgyének őshonos lakosságánál

246 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) okát rajzolták tele fekete festékkel. Ez a festés talán a régi testfestést vagy tetoválást idézi. Egyes maszkokra karikákból, háromszögekből vagy más alakzatokból álló és nyírháncsból kivágott függeléket rögzítettek. A nagyméretű, kiálló, néha nagyon hosszú, madárcsőrre hasonlatos orr miatt az ilyen maszkokat „kéregorrú" vagy „nyírorrú" maszkoknak, „nyírkéregarcnak" vagy „takart arcnak" nevezték. A nyír4. ábra. Kazimi osztják maszk, XX. század eleje. (Sz. V. Ivanov, 1975, V. Sztukalovfényképe) kéregből készült maszkok többnyire négyszögletes formájúak voltak, de előfordultak trapéz- illetve háromszög alakúak is. A tundralakó nyenyecek (permiek) is ismerték az antropomorf maszkokat: a végletekig leegyszerűsített változatát kizárólag sámánok viselték. Napjainkig csak a puha posztómaszkok maradtak fenn, ezeken fehér rénszarvasszőrrel körülvarrt kis rátét jelzi a szemet és a szájat (7. ábra). Régebben a rátétek helyett feltehetően kivágták a szem- illetve szájnyílást. Az ilyen maszkot a posztóból készült fejfedőhöz kötötték. A szamojéd nyelvcsaládba tartozó különféle népek nagyon érdekes vallásos rendeltetésű antropomorf faszobrokat készítettek, amelyeknek arcára fémből készült apró maszkot rögzítettek. Egyes esetekben, például a nyenyeceknél, ezek a kis maszkocskák szinte teljesen egysíkúak voltak, pusztán a rájuk erősített orr emelkedett ki, máskor