Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Oláh Andor: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek" — A magyar népi gerontológia tanulságai

Oláh A.: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek'\ .. 193 embert kettéharapta". (Mészáros Ferenc Fű-könyvéből.) Említésre méltó, hogy napi tíz deka lereszelt nyers cékla „ellensége a ráknak". Nemcsak az öregségnek magának oka a vér megromlása, hanem az öregedést elősegítő tényezők is a vér megrontása révén hatnak károsan, és az öregkori betegségek lényege is a vér, a testnedvek megromlása. Például a túltáplált, kövér embernek „sűrű a vére"; kihűlés, nagy hideg hatására „kihűl a vér is" és többféle betegség, főleg reuma keletkezhet ebből. Aki szédül, akinek magas a vérnyomása, annak „sárvizes a vére." Érdemes felfigyelniük a gerontológusoknak arra a tényre, hogy a nép az öregedést és az öregkori betegségeket elsősorban humorálpatológiai problémának tartja! Hiszen a (hippokráteszi) ĥųmorális patológia reneszánszát éli a neohippokrátikus orvosi kutatásokban. SZELLEMISÉG: REMÉNYKEDŐ, BIZAKODÓ LELKIÁLLAPOT A fenti materiális-szomatikus tényezőkön kívül (túltápláltság, iszákosság, túlerőltető munka vagy munkátlanság, kihűlés, természetellenes élet, mérgek stb.) a népi orvoslás alapvetően fontosnak tartja minden téren, így az öregedés szempontjából is a lelki-szellemi tényezőket. Hiszen a népi orvoslás pszüho-szomatikus, sőt pneumatopszüho-szomatikus orvoslás. Tehát: az egyes öregkori elváltozások és betegségek létrejöttében éppúgy, mint az öregedés egésze szempontjából hangsúlyozottan számon tartják azt, amit mi kóroktanilag „pszühés traumának" (lelki sérülésnek) nevezünk. Szerinte van életet meghosszabbító, egészséget biztosító pozitív és életrövidítő, betegségokozó negatív lelkiállapot. Foglalkoznunk kell tehát végül, de nem utolsósorban a népi orvoslásnak megfelelően az öregkor lelki higiénéjével. Azzal, hogy — lélektani szempontból — miiyen a rossz öregség, mely teher önmagának és másoknak és milyen a jó (áldott) öregség, mely érték, nyereség önmaga és mások számára? Milyen lelki beállítottság az, amely a mértékletességgel és természetességgel együtt biztosítja, hogy az ember erős, egészséges, szép és értékesen tevékeny maradjon az emberi kor végső határáig? Egy 75 éves öregember — persze nem így mondja — a lelki higiénének tulajdonítja egészséges öregkorát: „Nem ismerem én a betegséget! Még idegem sincs semmi. Én nem tudok megharagudni senkire. Senkire bosszúm nincs. Mánpedig ez sokat jelent, ha valaki ideges! Az ideg rontja az embernek az egészségit. Az nagyon rontja." Mészáros Ferenc így fogalmazza meg a hosszú, egészséges életet biztosító nyugodt, derűs lelkiállapotot, bölcs magatartást: „A csendes és nyugodt élet alapkövei. Ha csendes és nyugodt életet kívánunk élni az emberek között, úgy állandóan szem előtt kell tartanunk a következőket: az elvett jótéteményekről állandóan meg kell emlékeznünk, ugyanakkor a rajtunk esett sérelmekről és bosszúságokról el kell feledkeznünk. Bármekkora szerencsétlenség ér is azt nézzük kicsinek. Kis dolog megszerzéséért sokat sohase adjunk. Ami a miénk, ha kevés is, becsüljük azt nagyra, ami pedig a másé, ha sok is, nézzük azt semminek, vagy kicsinek." (Úgy értelmezve, hogy érdemesnek tartanánk azt jogtalan és igazságtalan megszerzésre. — Idézet Fű-könyvéből.) Epiktétosz szellemében beszél ez a magyar gyógyító ember, és saját derűs, kiegyensúlyozott, nyugodt, bölcs személyisége bizonyítja, hogy nem prédikál vizet és iszik bort! „Nem szabad elcsüggedni. Én aszt nem csüggedek semmit. Én bízok." Egy öreg békési gyógyító asszony mondta ki így azt, amit a modern pszichológia is igazol: a hit, 13 Orvostörténeti