Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Oláh Andor: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek" — A magyar népi gerontológia tanulságai

Oláh A.: „Eddig dolgom után, ezután hitem után élek'\ .. 193 „Nagyon homály előttem minden.'''' — „Lusta a fiilem, nem hallok jól." „A fülem nagyon rest". „Hébe-korba nagyobb szót kívánok. Megkérdezem: mit is mondtál, jányom ?T

r Az idült tüdőtágulás és hörghurut fulladással jár, főképpen ha szívelégtelenség is társul hozzá. „Úgy jár a mejjem, mint a kehes lúnakl" „Ha lehajlok egy csíí tengeriér, felveszem, mán akkor elfulladtam.." „Kicsit jobban vagyok, decsak nagyon sihegek „Nehezen szedem a lélegzetet." „Annyira köhögök, hogy majd megfulladok." „Elfogódik a levegő." „Csak siheg a mellem." „Úgy pihékelek". Leggyakrabban a következő' teákkal orvosolják: szíkfűvirág, bodzavirág, kámforfű, fodormenta, akácfavirág, édesgyökér, ibolyalevél, gyöngyajak, hagymahéj, torma, hársfavirág, kakukkfű, pipacsvirág, apróbojtorján. Tejben főtt fokhagyma. Nyilván azért játszik főszerepet a fokhagyma a népi gerontológiában és geriátriában, mert „vértisztító" orvosságnak tartja a nép. Márpedig a népi orvoslás humorálpatológiai felfogásához hűen, a vér sajátos megváltozásában, elromlásában látja az öregedés okát, lényegét /j

1

4. Egy öreg dobozi paraszt kijelentése: „Egyiknek gyengébb, sárvizesebb a vére, mint a másiké [ti. lóé]. A másiké öregebb. Az embernek is. Ahányan vagyunk, annyiféle a vérünk. Éltető vér nincs bennem. Vágjam el akárhun, nem fog csak egy kis sárvíz folyni. Mingyán megalszik." — Egy beteg öregasszonyról: „a nadály nem ragatt fel se, mer olyan öreg [ti. sűrű] volt a vére." Reggelre meg is halt. — „Jobban idősökön van, hogy rossz vér bántja": feje fáj, szédül, rosszul van. — „A vér is kezd nálam gyengülni, meg hűlni" —mondja az öreg zsadányi juhász. — „Gyengébb a vére az öregnek, mint egy fiatalnak. Gyengébb a vére, gyenge az ember is. Ha úgy kosztolja magát, akkor erősödik a vére, meg az ember is." „Az ilyen öregcseléd hamar megfázik. Csak kimegy, aztán átüti a hideg. A vér nem melegíti már." — „Rossz vér van mán az ilyen öregekbe, nem tudnak azok pihenni." Lánykorában, fiatalasszony korában semmiféle gennyedés nem volt rajta, de mostmár: „a vérem is mán gyenge mindenhez, mingyár mérgezést kap. Most inkább kelésformák támadnak rajtam." A legfélelmesebb öregkori betegség, a rák is: „az a rák is a vérbe van eloszolva annak a bacilusa." „Egyiknek a béliñ üt ki, másiknak a gyomrán üt ki. Hetediziglen kiiit a vérben." — Mészáros Ferenc is „vértisztító" orvosságot ajánl ellene, azonban sajátos felfogást vall okáról: „a rák képződés szerintem nem más, mint hús mérgezés vagyis hústól való mérgezés azért a kezelést erőssen ezen irányúnak is adom... Az állításom nagyobb húsevő vidékeken több rákos eset fordul elő."

1

0 A rákkal szemben sem torpan meg a népi orvoslás: „azért bár milyen veszélyes is a baj, meg kell próbálni a beteget megmenteni, mert bátorsággal az oroszlán is legyőzhető, de nem akkor, mikor már az 1

3 A népi és hippokratészi ĥųmorális patológia összevetését lásd Oláh A.: La médiça ion populaire hongroise de nos jours, source vivante de l'Hippocratisme. IV

e Congrés International de Méd. Neo-Hipp. Tome II, 159—166. Athénes, 1958. Magyar népi ĥųmorális patológiáról lásd Békés megyei népi orvoslás II. kötet, 10—14.: Vér, jó vér—rossz vér, vérmozgás, vér bántja, pászol a vére, vértisztító orvosságok. — Egy orosházi kenőasszony tudománya, II. fejezetében: „Csak a vér, a vérbe van!" (Ĥųmorális patológia.) 1

3 „A napi rendszeres húsevést és húsfogyasztást sehogyan sem lehet összeegyeztetni a fiatalságért folytatott küzdelemmel, minthogy az ilyen táplálkozás nap mint nap rendszeresen mérgezi szervezetünket... Igen elterjedt az a nézet, hogy a »hús erőt ad.« Ez félreértés. A húsos ételek izgatnak és izgalomban tartják az idegrendszert, ezért a csalóka erőérzet." „A világ legegészségesebb és leghosszabb átlagos emberi életkorú népe a Hunza-törzs, amely a Himalája tövében, a Boldogság Völgyében él. Itt az emberek egyáltalán nem esznek rizst és cukrot, jóformán nem fogyasztanak húst és sót. Kenyerük félnyers, teljes szemből nyert süteményféle, fő táplálékuk pedig a gyümölcs, zöldféle, tej, sajt és méz. Itt a 120 esztendős öreg ember is teljesen egészséges és megőrizte kifogástalan testi frissességét." Wisniewska-Roszkowska: A nők másod- és harmadvirágzása. Budapest 1967, 74 — 75. és 83.