Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Lóránd Klára: Adalékok a fene és az íz nevű betegségek kapcsolatához
Lóránd K.: Adalékok a fene és az íz nevű betegségek kapcsolatához 175„A nyugati osztjákoknál az is a keletieknél az ilt szó jelentése tükörkép, árnyék, lélek. A jenyiszeji osztjákoknál az ulvej szó a tükörképet, az árnyékot és a lelket jelenti. A nyizsnyij-novgorodi kormányzóságban lakott mordvinoknál az emberi lélek megjelölésére a tsov szó használatos. A mordvin tsov szónak a vogul nyelvben a tov szó felel meg, amit viszont a kondavogulok, Kannisto szerint, a vogul is szónak megfelelő értelemben, tehát tükörkép, a lélek megjelölésére használnak. A ziirjén ort szó jelentése: csalóka kép, (természetesen tükörkép is) árnyék, kisértet. A keleti csermiszeknél a lélek neve ört. Az ört szó a zűrjén ort szónak felel meg, aminek jelentése pedig — amint láttuk — árnyék, csalóka kép." 10 3 „Az osztjákoknál a tükörkép (is, ilt) ájulás, alvás alatt elhagyja a testet. Ha a tükörkép rossz szellem karjaiba kerül, és nem térhet vissza a testbe, a tulajdonosa meghalhat, ha a sámán nem hozza vissza idejében a tükörképet. A vogulok szerint a jis, a tükörkép a halál után a halottak országába megy. Ha egy mordvin álmában ismerősét látta, azt mondja nem ő volt, hanem csak a tsov-ya, a tükörképe volt. A cseremisz, ha valaki' hirtelen felébreszti, azt mondja, hogy elzavarod az ört-ömet, vagyis az árnyékomat. A haldokló emberről azt mondják, hogy az ört-je már elment. Nagy ijedtségkor a votjákok azt mondják, hogy az urt (vagyis az árnyék) elment". 10 4 A világ különböző részein élő emberek társadalmi fejlődés bizonyos fokán teljesen azonos attribútumokat tulajdonítottak az árnyékléleknek. Ez a lélek már az ember élete során elhagyja a testet és önálló életet él: az alvás (álom), ájulás (révülés), betegség ideje alatt. Az álmok során átélt cselekedetek az árnyéklélek élményei. Ha a meghalt emberek szellemei vagy más körülmények megakadályozzák az árnyéklélek visszatérését a testbe, akkor az ember megbetegszik; s meg is hal, ha nem sikerül kóborló lelkét gyógyító varázslással visszakényszeríteni. A halál után az árnyéklélek végleg elhagyja a testet, de nem szűnik meg létezni. A halottak lelke, a szellemek az élők testét birtokba vehetik; megbetegítik azt. A halottak lelkét természetfeletti tulajdonságokkal ruházzák fel. A szellemek személytelenné, emberfeletti lénnyé válnak. Az íz szó eredeti 'árnyék'jelentése feltehetőleg már a finnugor korban 'árnyéklélek' jelentést vett fel. Ebből '(halál után) ijesztő szellem' — 'betegséget okozó szellem'jelentésváltozással jöhetett létre a magyar íz 'betegség' jelentése. 10 5 Paasonen a következőket írja az ízről: „Igaz, hogy most tulajdonképpen bőrbetegséget jelent, de tekintve olyan szólásokat, mint 'roagja meg a moaját'!, 'vigye elazízV, 'tépjen szét az íz /' valószínű, hogy eredetileg valamely fogakkal bíró szellemnek volt a neve. Az eredeti általános felfogás szerint a betegséget valamely gonosz szellem okozza, s úgy könnyen megtörténhetik, és valóban gyakran meg is történt, hogy oly szellemek neve valamely betegség kifejezésévé vált. Olyan gonosz, betegséget okozó vagy emberi testet rágó lényül pedig tudvalevőleg a holtak szelleme is szerepel, v.ö.pl.: Finn huu 'kisértet' (tkp. — holtak szelleme), huun puermat 'yis bőrfoltok, amelyek a néphit szerint különösen egy közeli rokon halála után támadnak'' (tkp. — kísértet harapása)." 10 6' Tehát a fene és az íz azonos betegségcsoport gyűjtő elnevezései voltak, amint azt már az előzőekben részletesen kifejtettem. Az íz elnevezés finnugor kori nyelvelem, melynek megfelelőit megtaláljuk a vogulban és az osztjákban. Nálunk a palócok közt és a Göcsejben a szájpenész és a rák elnevezéseként élt tovább az íz szó. 10 3 Láng 1975. 67. 10 4 ua. 76. 10 5 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1970— 1977. 95. 10 6 Paasonen 346.
