Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Lóránd Klára: Adalékok a fene és az íz nevű betegségek kapcsolatához

164 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) ismereteit őrzik, hanem közöttük életére vonatkozó utalások, apróbb történetek is megbújnak. Orvosló feljegyzései jórészt hivatkozások Pápai Páriz, Mátyus István ismert gyógyító könyveire, közkézen forgó kalendáriumokra, német és latin nyelvű orvosi könyvekre. De visszaemlékezik és feljegyzi saját betegségeit és a hallott, érdekesebbnek vagy hasznosabbnak vélt orvosló eljárásokat, csodás gyógyulásokat is. A fene betegséget több helyen is említi. Két eset kivételével azonban csak ismert orvosi kiadványok lapszámát jegyzi le, ahol a gyógymód található. Az alább közölt két feljegyzést hallomás után rögzíthette. IV. 1. „Egy ember a fenére fekete Kakast tollastol, verestől, mindenestől ketté vágván éjtzakára rákötötte es a nyavaja magát a mondott kakasban meg eméstvén, a beteg meg-gyógyult IV.2. Fenéről: jó ha veres posztot embernek maga hajával együtt venyike páráson égetnek és azon hamut ó hájba keverve rá-kötik." A Kecskeméti Református Könyvtárban őrzött nyomtatott könyvekben is található néhány kéziratos orvosló bejegyzés. Diószegi K. István Ki-Osztatott Talentom című, 1679-ben Debrecenben nyomtatott könyvében is találunk ilyet. Kilenc receptet sorol fel csecs fájás ellen. A legutolsót közlöm. V.l. „Ha fenétől félted szederjesedvén Boros vízben főzd meg az eb nyelvű főnek a levelit azzal kössed" A fene szót ma már csak a szinte tréfás ízű káromlásokból ismerjük a legkülönbözőbb és a legkülönösebb jelzőkkel felruházva. Van: fészkes, fekete, fitty, fityögős, mándoki, rác, ócfalvi, holt, szász, válogatós, apró, fias, váci, veres, tót, avas, féreg, szent, kis, piricsi, rágó, bécsi, görbe, koca, jóféle, fityfiritty, anya, köhögő, vízenkullogó, sörén, gaja, forró, hideg, veszett, veszekedett, kandarkuti fityanyos és motrok fene.

1 A fene: eszik, rág cucul, fersleg és olyan mint a zöld prücsök.

2 A fene szó nyelvemlékeinkben először 1236-ban fordul elő: „protenditur ad ųallem que fene ozov nuncupatur"? Főnévi értelemben szerepel, jelentése: 'vadállat, Bestie'. Ilyen értelemben fordul elő 1456 körül is.

4 A Jókai-kódexben (1372 U./1448 k.) pedig melléknévi értelemben találjuk: „nem menekethetykuala fene gyewlhewtsegetewV.

5 Jelentése 'vad, iszonyú; wild, greulich'. Arra, hogy a fene fekélyes, gennyes, sebes, rákos betegséget jelentett, első adatunk 1538-ból származik Pesti Gábor hat nyelvű szótárából.

6 A szó hasonló értelmével találkozunk a többi korai szótárunkban is.

7 1 Berde 1940. 67. 2 Kiss L. 1919. a Magyar oklevél-szótár 1902- 1906. 4 Sermones Dominicales 1:469. 5 Jókai-kódex 146. G Pesti G. 1538. 7 Calepinus szótára 1592, Molnár Albert 1604., Comenius 1673., Pápai Páriz Ferenc 1708.