Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Kóczián Géza— Szabó István — Szabó László Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok nép-gyógyászati felhasználására vonatkozó adatok
Kóczián G. — Szabó I. — Szabó L. Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok ... 151 A spinz (Helleborus purpurascens W. et K.) állatgyógyászati felhasználásáról ír Gunda Béla Ethnographiça Carpathica [33] munkájában. A Gyalui havasok népe disznók, lovak, juhok gyógyításánál alkalmazza az ingerterápiás gyógymódot. A jųĥóknál való alkalmazását, mint ahogy azt az állatgyógyászati rész bevezetőjében írtuk, Rácz és munkatársai [17] is leírják. Gyűjtési területeinken ilyen felhasználással nem találkoztunk, pásztor adatközlőink ezt a felhasználást nem említették. Micha Markus Zberné hospodarstvo na Horehroni című munkájában említi, hogy rühes és tetves állatokat is kezeltek a növényből készített szerrel: „Horehronski pastieri pouzivali korene tejto rast ¿ñÿ na liecenie zavsivavenych a prasivych zvierat. Odvarom koreñov obmyvali zavsivavené casti tiel zvierat." („A Felső-Garam menti pásztorok ennek a növénynek a gyökerét eltetvesedett és rühes állatok gyógyítására használták. A gyökerek fözetével lemosták az állatok testének rühes részét.") [38], Ugyanezt írja le az Aumüller által közölt gyógyszereskönyv is embergyógyászati vonatkozásban, ott hájjal készített tetvesség elleni kenőcsről van szó. (Gyűjtési területeinken tetvesség ellen a Veratrum album L. — fehér zászpa [szinonimája Helleborus albus^¦ gyökerének főzetét használják. Ezzel mossák le a tetves állatokat.) Micha Markus a gyökérhúzásos eljárást is leírja, említi, hogy az ukránok is ismerik ezt a gyógymódot. Befejezésül hangsúlyozni szeretnénk, hogy még nagyon sok hazai és külföldi adatra lenne szükség, hogy teljes képet kapjunk a hunyor népi gyógyászati felhasználásáról. Az évezredeken át alkalmazott gyógynövényt a magyar hivatalos gyógyászat mellőzte. A népgyógyászat sok adatot őrzött meg számunkra. Erdélyben, amint az a közölt adatokból is látható, a növény közismert. Majdnem minden állattartó gazda tudott a használatáról. Gyimesben embergyógyászati felhasználása is ismert. Pálinkás kivonatot készítenek a gyökérből, köptetőnek, gyomorfájás elleni szernek használják ma is. A Somogy megyei községekben is őrzik még a növényt. Az állatgyógyító „specialisták" emlékét őrzik e növények. Taranyban Papp (Birkás) Mihályñé Fülöp Katalin a termelőszövetkezetnek is felajánlotta a növényt: „De mikor a téeszñek eevótam ajánlani, hogy sok ló bent vót, mondtam a könyvelőnek, ez a könyvelő vót, aki most is, azt mondta, köszönjük, ha a doktor úr mögengedi, akkor mögpróbál/uk. De a doktor úr nem engedte, inekcióval gyógyította.'''' Papp Mihályñé így kivágta a növényt. Fųisz Mihály Korenyás őrzi még a „lopott" növényt, „hiszen ott nincs, jó, hogy megtakarítottam" — mondta. Háromfán Basa Dezső is óvja a ma már nem használt növényt, hiszen dicsőséget hozott neki, amikor „összemérte tudását" az állatorvoséval a háromfai termelőszövetkezet baratini lóistállójában. Munkánkban a rendelkezésünkre álló adatok segítségével be akartuk mutatni azt is, hogy az együttélő népek kultúrái állandóan hatnak egymásra. A Kárpát-medence népei közös kultúrán nőttek fel, fontos feladat e közös kultúra ápolása. IRODALOM 1. Apollodórosz: Mitológia (Bibliothéké). Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977. 2. Homérosz: Odüsszeia. Deveçseñ G. fordítása. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1957. 3. Aumüller, St.: Das Güllwurzel-Einziehen. Ein volkstümliches Heilverfahren bei Tieren im Burgenland (Xerokopia aus:) Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Heft 35, 1966. 4. Wägñer D., ifj.: Növényország gyógyszerisméje. Pest, 1865. 5. Woyt, J. J. : Thesaurus Pharmaceutico-Chirurgicus oder Gründliche Erklärung der üblichsten Kunst- Wörter... Leipzig, Verlege Friedrich Lanckischens Erben, 1696.
