Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kóczián Géza— Szabó István — Szabó László Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok nép-gyógyászati felhasználására vonatkozó adatok

146 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) lehúzta a tüdőrü. Vagy csak onnanđ ugye. És akkor a két végitü szivárgott a fonálon, ami be vót fonva. Lenek szivárgott. Jobban szivárgott, ha lenek vót az egyik vége." Papp (Birkás) Mihályñé született Fülöp Katalin a következőket mondta: „Mikor a lovak bújdosló kehében vannak, mer máskor ilyenkor vót a gabonahordás má [július 22]; Nagyasszony napkor tudom, hogy augusztus 15-én má mind kazalba vót a gabona, július 10-én a búzákat már mind learattuk, mer korábban szoktuk vetni. Hát akkor vótak a lovak legjobban bújdosló kehébe. A farkasgyökérbű igyenes szálat kikeresni, és ha száraz, meg kell vizezni, és a lónak a szügyit összefogni, de nem így hosszat, hanem így [keresztben], és alulrú zsákvarró tüvee, illen gépselemmeelvelehúzni, mer máskülönben a gyökér elszakad. És lefelé egy kis gyökér álljon ki. Azt nem szabad se fölvágni, se kötözni, az a ló nem mer a heliről lépni egy egész nap, annyira fáj neki. De az magától folik is ki, magától gyógyul is. Az akár mennyire fögyülik neki, mer főgyiin, mint egy házikenyér. Akkora domborulása van neki elől a szügyibe. Áztat nem köll fölvágni, az maga magának csinÿál akkora lukat, hogy azon folik. De az akár egy hétig folik, azt nem köll semmivel se kezelni, se mosni, se semmit nem köll avvaa csinÿálni, az maga szőriñt onnan kihúzódik és kifolyik. Aztán bogár se mögy rá." „Ennek borzasztó a hatása — mondta Papp (Birkás) Mihályñé, majd a következő esetet mesélte el: „A nagybátyámnak vót egy Blanka nevű lova. Má elnyújtózkodott, hogy dögölni akart. Semmit nem övött már, hideg vót a ló, hullának való. Mentem a férjemmel aratni. Azon mönji¡nk körösztül, az udvarunkon, és azt mondja a nagybátyám: — Sógor, gyere nézd mög, az én lovam megdöglik, a Blanka! — Mi a baj Jóska bácsi? — Bújdosló kehéje van neki, és nem tudja a kehét kiszorítani a tüdejitü. Letötte az én uram a kaszát, aszt igen jó járó vót, olyan jó járó vót az én uram, hogy ritkasága ki úgy tudna menni, mint az. Eemönt a szőlőbe, hozott farkasgyökeret, belehúzta neki, másnap a ló lábra állt is, övött, s még gabonát is hordott." Háromfán (Somogy megye) Base Dezső a növény tulajdonosa. A humorgyökér ott található a háza előtti virágoskertben. Háromfán Basa Dezső és testvére, Basa János voltak a gyökérhúzás specialistái. Basa Dezső a következőket mondta: „Há valamikor a lótenyésztő gazdáknál előfordut az, hogy ősszel a ló belegyütt a kehébe, vagy pedig nyáron, vagy akármikor... Elég az hozzá, akkor humorgyökeret húzott az ember bele a szegyébe neki. És három nap múlva összeszedte és kifakadt neki. S aztán nem lett baj se vele semmi. Például volt nálunk a TSZbe egy olyan ló, vagyis csikó. Má hároméves. Az állatorvos kigyütt, a baboçsai állatorvos, asz ont a, hogyhát eztet legbiztosabb, aszonygya, üssék fejbe. Vezessék ki, üssék fejbe, mer ebbii má úgyse lesz semmise. Hát a Melegĥ azt mondja énnékem (a Melegĥ elvtárs, az vót a főáll

at tenyésztő ), azt mondja énnékem, hogyhát Dezső, azt mondja, legyen szíves gyüjjön el, mer ugyan akkor én szabadságon vagyi izé, betegállományba vótam, aztán megkért, hogy menjek ki. Azt mondja, tudja, nem kötelességem, mert nem dógozok. Aszongya menjek ki. Aszongya nézzem én meg azt a lovat. Eementem ki, vittem ki, hozzákészütem már itthun, fogtam az árt meg egy darab cérnát, meg a gyökeret. Eevittem én aztat ki. Hát kíváncsi vót a Melegĥ is rája, hát milyen ez, mi lösz ebbü tulajdonképpen. Az állatorvos azt mondta, hogyhát ennek vége. És kérem szépen behúztam én annak a gyökeret. Pontosan három nap múlva a Melegĥ közbe kimönt mögnézni, hogyhát csakugyan mi lösz, vagy hogyan lösz, de olyanformán nézett az már ki, mondjuk reggee bennvót a lábokba. Eevót egészen dagadva. Eevót egészen dagadva neki a lába, hátsó lábai. Délután meg má errü vót a lábába. Bent neki eedagadt, hátúrú eement. De ilyen vót, bujkáló kehe vót. Hát amikor én behúztam, szóvaa mondom, hogy a Melegĥ eejár künézegetni, közbe aztán én ¿s kíváncsi vótam. Harmadnap eementem ki, hát hogy mi van, hogyan van vele, hát mögnézem. Hát mögmozdítottam neki a gyökeret, mert odaszedte neki mind elü a szegyébe. Olyan vót neki, mint egy könyér a szegye. Odavette. Hát kérem szépen mögmozgattam neki, akkó már észrevöttem, hogy keményödött. Mögböktem az árraa, mer nálam vót az ár is, mögböktem az árraa, mögfeszítettem az az izét. Hát abbu legalább egy vödörree való genny kigyütt. Szóval úgy nézött ki, mint a genny. Rossebb baja sö lött azután ennek az izének. Há aszongya az állatorvosnak a Melegĥ, há maga nem tuita meggyógyítani, hát aszongya nézze, möggyógyút. Möggyógyította a Dezső, aszongya, a csikót.