Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

Antall József: Lecturis salutem

12 Comm. Hist. Art is Med. Suppl. 11-12 (1979) létjogosultsága kétségtelen tudománytörténeti, orvostörténelmi, néprajzi, művelődéstörténeti, szociológiai stb. szempontból éppen úgy, mint — bár másodlagosan — a mai gyógyszerkincs bővítésében, egyes gyógyszer-alapanyagok stb. újra felfedezésében. De nem utolsó sorban az emberekben a laikus orvoslás, az öngyógyítás, a kuruzslás stb. iránt meglévő, nem éppen örvendetes vonzalma miatt sem, mert ettől a népi orvoslást, mint a történelem és társadalomfejlődés egy adott szakaszában hasznos tevékenységi kört, élesen meg kell különböztetni. A most útjára bocsátott kötetünkben helyet adtunk a népi orvoslás kutatásának időszerű elvi kérdéseit és metodikai problémáit tárgyaló cikkek mellett az etnobotanika, az etnoterápia legkülönbözőbb kérdéseit tárgyaló dolgozatoknak, illetve a népi orvosláshoz kapcsolódó más művelődéstörténeti, tudománytörténeti tanulmányoknak és adattári közleményeknek. A közölt anyag nagy része magyar vonatkozású, illetve magyar népi kutatási anyagra épül. Kivételt jelent a magyarsággal nyelvrokonságban álló obi őslakosság népgyógyászati vonatkozásait tárgyaló tanulmány az adott terület közelében élő és dolgozó orvostörténész kutatótól, illetve a Dél-Amerikában több esztendőt eltöltött magyar etnográfus tanulmánya a perui indiánok népi orvoslásáról. Igen fontosnak véljük a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban végzett felmérő és összegző munka publikálását a magyar múzeumokban őrzött népi gyógyászati eszközökről. Úgy gondoljuk, hogy a kutatómunkát nagy mértékben segíti elő a népi orvoslás tárgyi és dokumentációs anyagának felmérése, a gyűjtési és bibliográfiai adatok összegzése és közkinccsé tétele. Igen nagy munkát végeztek eddig is a népi orvoslás kutatói, a Magyar Orvostörténelmi Társaságba tömörült orvosok, gyógyszerészek, néprajzosok egyaránt. Lehet, hogy az adott diszciplína kutatása még nem nyújt megnyugtató képet: természettudományi és társadalomtudományi módszerek, orvostörténelmi és néprajzi szempontok, szakkutatók és lelkes rajongók különbözősége árnyalja a képet. Azt azonban aligha tagadhatja bárki, hogy az elmúlt évtizedben elég sok történt e területen is: a magyar kutatók kapcsolatba kerülhettek a külföldi kutatókkal, kutatási munkaközösségeikkel, szervezeteikkel és megismerhették folyóirataikat. A munkához és az egyéni vélemények kifejtéséhez igyekeztünk a tőlünk telhető segítséget megadni, s a szerzők egyéni álláspontját tiszteletben tartva a legkülönbözőbb dolgozatoknak, egyetértésünk és azonosulásunk nélkül is, helyet adni. Ez úton is köszönetet mondunk a tanulmányok, közlemények szerzőinek, lektorainak, illetve a kötet anyagának összeállításában részt vett népi orvoslási szakosztály vezetőinek és tagjainak egyaránt. Bízunk benne, hogy a kötet megjelentetésével mind az orvostörténészek, mind az etnográfusok egyetértenek és az érdemi elemzés, kritika sarkallja állásfoglalásunkat, nem pedig kicsinyes, személyeskedő indulatok, amelyeknek nem egyszer lehettünk tanúi hangos véleménynyilvánítások, háttérbe húzódó, lejárató megjegyzések vagy éppen a gőgös „agyonhallgatás" és „észre nem vevés" pózának keretében. Antall József