Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Kóczián Géza— Szabó István — Szabó László Gy.: A Helleborus- (hunyor-) fajok nép-gyógyászati felhasználására vonatkozó adatok
126 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11 — 12 (1979) ifjú alakjában, mielőtt ama házhoz elértem; pelyheđző állú, legszebbkorú szép fiatalként; átkulcsolta kezem sebesen, szót szólva kimondta: „Jaj, te szerencsétlen, hová mégy egyedül, hegyen-erdőn? Azt se tudod, hol jársz. Kirkénél vannak a társak, mint disznók, a zsúfolt ól zára mögé beszorítva. Őket akarnád megszabadítani? Még te magad sem térsz haza, azt hiszem én, hanem ott senyvedsz velük együtt. Csakhogy a bajból én kiragadlak, megszabadítlak. Vedd e varázsfüvet át és evvel lépj be a házba, ez veszedelmed napját elhárítja fejedről. Kirké rettenetes cseleit tudtodra adom most. Készít majd kükeónt néked, de beléveti mérgét. Meg nem bűvölhet mégsem, mivel itt e varázsszer, mit tőlem kaptál, nem hagyja; de mondom a többit: rögtön amint rádcsap hosszú vesszővel az úrnő, éles kardod a combod mellől rántsd ki azonnal, ronts neki Kirkének, minthogyha megölni akarnád. Ő ettől megijed, s kér majd, hogy eredj vele hálni; ekkor az istennő ágyától vissza ne húzódj, így oldozza fel őket, s téged szívesen így lát; mondasd el vele mégis a boldogok esküszavát, a legfőbbet, hogy nem tervel már ellened új bajt, hogy ha ruhád leveted, nehogy elvegye férfierődet." így szólván, ideadta az Argoszölő a növényt is; földből tépte ki, és mindent jól megmagyarázott. Éjszínű volt a gyökér és tejszínű volt a virága: istenek úgy nevezik, hogy mólü; kiásni nehéz ezt földi halandónak; de bizony mindent tud az isten. A mólü nevű növényről a következőket írja Stephan Aumüller Das Güllwurzel— Einziehen című tanulmányában [3]: „ Der deutsche Pharmakologe Schmiederberg versuchte nachzuweisen (1918), daß Moly nichts anderes als unsere Schwarze Nieswurz gewesen sein konnte." A mólü nevű növény, amelyet földi halandónak nehéz kiásni, a Helleborus niger L. Dioszkoridész, az ókor nagy botanikusa és farmakológusa leírja a növény kivájásának módját. A vájónak először Apollonhoz és Aszklepioszhoz kellett imádkoznia, közben figyelnie kellett a sas repülésére is, mivel ez a madár hozta a halált. Gyorsan kellett a vájást elvégeznie, mert a növénynek bódító hatása van, ezért fokhagymát kellett ennie és bort innia, így menekült meg a bajtól [3]. Wágner Dániel Növényország gyógyszerisméje című könyvében [4] a következőket írja: „Sprengel szerint ezen növény Hildegard apátasszonytól Christianá-nak neveztetett el. Melampus már 1400 Kr. sz. e. alkalmazta a hunyort tébolyodottaknál jó sikerrel." Johann Jacob Woyt 1696-ban kiadott Thesaurus Pharmaceutico—Chirurgicus című munkájában [5] a következőket olvashatjuk: „Elleborus niger, Schwar ze Nießwurtz (die Wur zel) sonderlich die Kinde: praeparirte sind / Extráç ųm Qvercetani . Salae, S. Closs. balsamus helleboratus, syrupus, pulvis." A történelmi Magyarország területén a Magyar Gyógyszerkönyv megjelenése előtt az osztrák kiadású gyógyszerkönyvek és árszabások voltak érvényben. Az 1854-ben kiadott Arznei—Taxe zur österreichischen Pharmakopöe vom Jahre 1855 [6] a fekete hunyor gyökerét (Radix Hellebori nigri) vette fel hivatalos drogként.
