Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 11-12. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Markus, Michal: A Kárpát-medence etnobotanikai problémái

A KÁRJPÁT-MEDENCE ETNOBOTANIKAI PROBLÉMÁI MICHAŁ MARKUS .Ajnikor etnobotanikáról beszélünk, tudjuk, hogy itt a néprajztudomány és a botanika közös kutatási területéről van szó, mely az ember és a növényvilág közötti kapcsolatokat vizsgálja. Az etnobotanika kutatói a növényvilágot mindig az ember irányából közelítik meg. Az etnobotanika tehát a növényeknek az emberiség kultúrájában való szerepével, felhasználásuk sokféle módjával — a növényekhez fűződő ismeretekkel, hiedelmekkel és szokásokkal foglalkozik. Az etnobotanikai megfigyelések az ókorra vezethetők vissza, onnan átnyúlnak a középkorba. Ma már az etnobotanika a kultúrtörténetnek, néprajznak, botanikának és nyelvtudománynak egyik legszámottevőbb segédtudománya. Az alábbiakban szeretném vázlatosan összefoglalni s részben fel is vázolni az etnobotanikának egy nagyobb földrajzi, — több etnikum által lakott — térségében eddig elért kutatási eredményeit és további feladatait. Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok hivatásos és képzett botanikus, így kiindulási szempontjaim elsősorban néprajziak. Itt elsősorban az északi Kárpátok térségében, elég vegyes lakosságú terepen, főleg a szlovák etnikum körében végzett terepkutatásaimra támaszkodom. Etnobotanikai érdeklődésem indítékait a népi táplálkozás anyagának gyűjtése során szereztem. Ezt az érdeklődésemet jelentősen tágították a kárpáti térben lakó különböző etnikumok: a szlovákok, magyarok, ukránok, goralok, német enklávák közt folytatott gyűjtögető gazdálkodási témájú néprajzi vizsgálódásaim is. Összehasonlító kutatásaim során elsősorban a cseh, lengyel, kárpátukrán, szlovák, magyar és román etnobotanikai szakirodalomban tájékozódtam. A szlovák etnobotanika úttörői közül igen elismert munkásságot fejtett ki. J. Fándly, G. Reuss és legvégül J. Ho ųbÿ. E klasszikus kutatóknak a növényvilág iránti érdeklődését általában négyirányúnak minősíthetjük. Az első kategóriába soroljuk azokat a növényeket, melyeket a nép elsősorban a táplálkozás és részben a takarmányozás céljaira használt fel. Ide tartoztak a különböző kultúrnövények is. A második csoportba az egészség védelmét szolgáló gyógynövények és a mérgező növények tartoztak. A harmadikba soroljuk az ember mindennapi szükségletét kielégítő, nyersanyagot szolgáltató növényeket, mint pl. a ruházkodást, hajlékot, különböző termelési eszközöket és szerszámokat szolgáltató fák és növények nyersanyagait. A negyedik csoportba különféle esztétikai, kultikus célokat és funkciókat ellátó növények tartoznak, pl. a virágok, azok szimbolikája, különféle mágikus cselekmények végrehajtásához szükséges és babonás hiedelmekhez fűződő növények. Természetesen a néprajztudomány a gyűjtögető gazdálkodás témakörében a fenti négy funkció szerinti csoportot a további áttekinthetőség kedvéért további kisebb alcsoportokra tagolja. E tagolás már inkább botanikai szempontokat követ. Az első 8 Orvostörténet¡