Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Zboray Bertalan: Az egészségügyi igazgatás és a gyógyszertárak ellenőrzése Magyarországon
Zboray tí.: Az egészségügyi igazgatás és a gyógyszertárak ellenőrzése. 77 pítható, hogy az észlelt szabálytalanságok legtöbb esetben már évek óta fennálltak, s így nem írhatóak a proletárdiktatúra következtében beállott vezető változás rovására. Azonkívül ezek a jegyzőkönyvek tanúskodnak amellett is, hogy minden szempontból fontos, hogy képzett gyógyszerész-szakemberek végezzék a gyógyszertárvizsgálatot, nem pedig a munkával túlhalmozott és szakszerűség szempontjából a gyógyszerészetet csak felszínesen ismerő tiszti orvosok. GYÓGYSZERTÁR VIZSGÁLATOK AZ OKI KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, 1936 — 1946 Az eddigiekben már említettem, hogy a gyógyszertárak vizsgálatát a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. törvénycikk a vármegyei, ill. városi tiszti főorvosra bízta. Az akkori gyógyszerkönyvekben szereplő anyagok ellenőrzésére jórészt kvalitatív reakciók voltak előírva, s így a patikavizsgálat a helyiségek és a berendezés megfelelő voltának ellenőrzése után, néhány reakció elvégzéséből állt. A század elején megjelent III. Gyógyszerkönyv már több olyan hosszadalmas és alapos laboratóriumi készséget kívánó tartalmi meghatározást tett hivatalossá, melyet a vizsgáló főorvos a helyszínen már nem végezhetett el. A rövidesen kitört világháború (1914—1918) évei alatt szó sem lehetett előrelépésről, sőt a gyógyszertárak a szükség nehéz évei alatt rákényszerültek a gyógyszerpótlások alkalmazására. A húszas évek nehézségei után 1934-ben megjelent IV. Gyógyszerkönyv ismételten és kifejezetten előírta a galenikus gyógyszerek házi előállítását, bár e kérdésben fennállt az a csábító körülmény, hogy az elszaporodott gyógyszervegyészeti gyárak és nagykereskedők igen olcsón hozták forgalomba a különböző ún. galenikus gyógyszereket. Mindezek a körülmények új és fokozottabb gyógyszerellenőrzést tettek szükségessé. Ennek az ellenőrzési módszernek megteremtése és bevezetése — a Rockefeller Alapítvány segítségével — az 1925. XXXI. törvénycikk alapján megépült és 1927-ben megnyílt Országos Közegészségügyi Intézet Kémiai Osztályának vezetője, Sçĥųiek Elemér egyetemi magántanár, Winkler Lajos professzor egykori tanársegéde nevéhez fűződik. Az intézet korábbi szakemberek — köztük már a múlt század neves higiénikusa, Fodor József — javaslatára az ország egészségügyi problémáinak tanulmányozására, illetőleg megoldása céljából jött létre, mint azt Johan Béla, az intézet szervező igazgatója egyik jelentésében 2 3 írta: „...egy ilyen intézetnek mindig fontos feladata a tuberculosis elleni küzdelem, a jó ivóvíz biztosításában való közreműködés, a fertőző betegségek elleni védelem és a gyógyszerek és gyógyszerkülönlegességek ellenőrzésének munkája..." Hogy a gyógyszervizsgálatokat Johan Béla mennyire fontosnak tartotta már a meginduláskor, kiviláglik abból, hogy az osztály vezetésére Winkler Lajos professzor tanársegédjét hívta meg, aki egyetemi pályafutása alatt, majd külföldi tanulmányútja alkalmából is bő tapasztalatokat szerzett a nálunk haladóbb országok gyógyszervizsgálatainak tanulmányozásával. Sçĥųiek professzor az Intézet Gÿáli út 4. szám alatti törzsépületében egész emeletnyi teret kapott, melynek nagyrészét a gyógyszervizsgáló laboratóriumok képezték, de 2 3 Johan Béla: Jelentés a M. kir. Orsz. Közegészségügyi Int. 1929 évben végzett munkájáról. Bp. 1930, 3.
