Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Zboray Bertalan: Az egészségügyi igazgatás és a gyógyszertárak ellenőrzése Magyarországon

AZ EGÉSZSÉGÜGYI IGAZGATÁS ÉS A GYÓGYSZERTÁRAK ELLENŐRZÉSE MAGYARORSZÁGON ZBORAY BERTALAN A gyógyszerészet hazai történetével foglalkozó magyar kutatók szinte kivétel nélkül foglalkoztak már a századok folyamán kialakult gyógyszertár-vizsgálati formákkal és módszerekkel, így elegendő csak rövid áttekintést adni távolabbi múlt ismert módszereiről, s részletesen csak a századunk második negyedében érvényben volt vizsgálati módszert ismertetem. Linczbauer X. Ferenc pesti orvosprofesszor a múlt század közepén megjelent több kötetes munkájában említi, hogy a Budai Törvénykönyv (1244—1421) 102. pontja rendelkezik legkorábban arról, hogy a gyógyszerárusok mit és mikor árulhatnak, de ellenőrzésről még nem tesz említést.

1 Demkó Kálmán orvostörténész a XVII. század egeszsegugyi rendelkezéseit tárgyalva említi, hogy II. Rudolf császár 1602-ből származó rendelete már nemcsak vizsgázott gyógyszerész alkalmazását írja elő, hanem arról is rendelkezik, hogy az orvoskar dékánja 3—4 orvossal és két gyógyszerésszel együtt vizsgálja meg a gyógyszertárakat.

2 Az 1644-ben életbe lépett Lex Sanitaria Ferdinandina szintén szigorú rendelkezéseket tartalmaz főleg a szerek eltartására vonatkozóan, előírja a gyógyszerek házilag történő előállítását, de a vizsgálatra nézve csak annyit említ, hogy „a patikákat vizsgálni kell /"

3 1727-től kezdve a Helytartótanács több ízben adott ki rendelkezést a gyógyszertárak vizsgálatára vonatkozóan. így 1727. szeptember 1-én elrendeli a Pozsonyi Városi Tanácsnak a gyógyszertárak évenkénti vizsgálatát. Külön hangsúlyozza, hogy a segéd hibáiért a mester a felelős, továbbá hogy a patika berendezése megfelelő legyen, úgyszintén a tisztántartás és a gyógyszerek elkészítésének módja is. A gyógyszertár vizsgálata a dékán, 3—4 orvos és 2 gyógyszerész jelenlétében végzendő. Több szerző, így Ernyey József és Csippék János munkáiból tudjuk, hogy az 1720— 30-as években a szerzetes rendek (ferencesek, jezsuiták, irgalmasok) is működtettek rendházaikkal kapcsolatosan és királyi engedelemmel házipatikákat, melyek a közeli és rászoruló polgári lakosságot is ellátták gyógyszerrel, de nyilvános jogot csak akkor kaptak, ha alávetették magukat a polgári vizsgálatnak és az adóztatásnak.

4 A század közepéről kb. 30 vizsgálati jegyzőkönyv maradt fenn a győri jezsuiták gyógyszertárá1 Linczbauer X. Ferenc: Codex sanitarius Hungaricus. Buda, 1852—1856. I. 51. 2 Demkó Kálmán: A magyar orvosi rend története. Lőcse, 1892. 389. 3 Baradlai János—Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. Bp. 1930. I. 196. 4 Ernyey József: A szerzetesrendek gyógyszertárai hazánkban. Gyógysz.Értesítő, 1898, 243.