Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Blázy Árpád—Zalai Károly: A gyógyszertári hálózat fejlődése Zala megyében 1711—1849-ig

Blázy A.—Zalai K.: A gyógyszertári hálózat fejlődése Zala megyében... 61 ütemében és nagyságrendben messze elmarad Nagykanizsa fejlődéséhez viszonyítva. Ezen elmaradásban fejlődést gátló tényezőket kell felismernünk.

1

0 A XVII. században a szabad királyi városok voltak a szerény hazai iparnak s egyúttal egy-egy piaci körzetnek a központjai. A XVIII. század első fele a 1711 utáni békés évtizedek városaink fejlődését kedvezően befolyásolták. Szabad királyi városaink ugyanis a feudális korszak viszonyai között számos olyan kiváltsággal rendelkeztek, melyek önálló gazdálkodást tettek lehetővé. Zala megyében nem volt szabad királyi város. A fent vázolt tényezők mezővárosaink fejlődésére hatottak elsősorban. A gyógyszertárak létesítésének szempontjából vizsgálva a szabad királyi városok és mezővárosok szerepét, megállapíthatjuk, hogy hazánkban a gyógyszertárhálózat kialakulásának első szakasza a szabad királyi városokhoz kötődött. A XVIII. századig ha a földesúri, uradalmi házi gyógyszertárak és egyes kolostorok házi gyógyszertárait nem vesszük figyelembe, szinte kizárólagosan szabad királyi városban létesült gyógyszertár. A mezővárosi fejlődés adja azt a jogi és gazdasági bázist a gyógyszertári hálózat további fejlődéséhez, amit korszakunkban figyelhettünk meg elsősorban. A XIX. század 40-es éveiben Zala megye 656 helységéből 33 mezőváros E mezővárosokban a megye lakosságának mintegy 20%-a élt. A falvak átlagos lakossága 400 fő, míg a városoké mintegy 2000. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a városi lakosság gazdasági-társadalmi fejlettségének tekintetében lényeges különbségek mutatkoznak a 11 000 lakosú Nagykanizsa és a csak 300 lelket számláló Szécsisziget mezőváros esetében. A megye legjelentősebb mezővárosai Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Keszthely, Tapolca, Sümeg, Csáktornya voltak. A mezővárosok jogi, társadalmi helyzetét az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. Jogilag a mezőváros nem volt önálló községszervezeti kategória. A Mária Teréziaféle úrbérrendezés sem alkalmazta ezt az elnevezést és nem tett különbséget mezőváros és úrbéres község között. 2. Nem alakult ki egységes mezővárosi jog. Bizonyos szabadságjogok és hűbéri kötöttségek a mezővárosok szinte mindegyikében más-más viszonyt mutatnak. Szaktörténetünk szempontjából e fejlődést meghatározó tényezők bizonyos mértékig egységesíthetők, ezért bizonyos típusok kiválaszthatók. 3. A mezővárosi birtokos lakosság osztályjellege kettősséget és ebből eredően ellentmondásokat mutat. Ez abban látható, hogy a város határában levő földeket úrbéres jellegük dacára a városi lakosság szabadon adhatta — vehette. 4. A mezővárosi polgár, kézműves, kereskedő, földműves társadalmi helyzete nehezen meghatározható, átmeneti jelleget mutat a szabad királyi városi polgár és a falusi jobbágy társadalmi helyzete között.

3

1 0 V. ö. Fejezetek i. m., valamint Simonffy E.: polgári kor első évtizedében (1848—1872). múltjából. Bp. 1971. 1

1 Fejezetek... i. m. Zalaegerszeg képviselőtestülete és tanácsa a Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat