Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Grynaeus Tamás—Papp József: Régi magyar (gyógy) növénynevek, 15—17. század
Grÿñaeųs T.— Papp J.: Régi magyar (gyógy )növény nevek, 15—17. sz. 43 eredeti szövegéhez nem tartozó, általuk használt ember- és állatgyógyászati recepteket („Premissa omnia sunt probata per heremitas sancti Pauli") jegyeznek fel — arra mutat, hogy gyógyító tevékenységük nem szorítkozott a kódexben kapott anyag gépies utánzására, hanem abban a hazai hagyományok és saját tapasztalataik is helyt kaphattak. A szerzetesek ethnobotanikai érdeklődésének bizonyítására egy későbbi adatot is tanulságos idézni. A 18. század harmadik negyedében a szepességi Vörös kolostorban élt kamalduli szerzetes, fráter Cyprianųs, gyógyító-tanító szándékkal készített herbáriumába gyűjtő útjai során hallott szepességi német és lengyel népi növényneveket és hiedelmeket is följegyzett 7 1. Bármennyire ismerñők is azonban a középkori kolostorokban folyó gyógyító tevékenységet és a magyar kolostorkertek gyógynövényeit, még mindig kérdéses maradna, igazolásra, bizonyításra szorulna, hogy hatottak-e ezek a korabeli világi (—népi) orvoslásra, milyen úton-módon és milyen mértékben? Másrészről figyelembe kell vennünk azt, hogy a glosszaírók a növényneveket és a vele járó növényismeretet csak szóbeli hagyományokból, nem-írott-forrásokból meríthették. Sajnos a korabeli köznépi növényismeretről — a fentiekben ismertetetteken kívül — semmiféle más adatunk nincsen. Nem akarunk — bármily csábító, és hálás feladat lenne is — kilépni földolgozott anyagunk időrendjéből. Pedig analógiaként tömegével lehetne idézni magyar és összehasonlító néprajzi adatokat, melyek a primitív népek, pásztorok, pákászok stb. gazdag növényismeretéről tanúskodnak. c) A népi eredet mellett tanúskodik az a nagyszámú növénynév is, amely — századok múltán — a mai népnyelvben ugyanúgy használatos (Id. II. táblázat z. oszlop), mint forrásaink valamelyikében; valamint a fordításnevek alacsony százalékos aránya is. Valószínű tehát, hogy az idegen eredetű és fordításnevek kivételével korai forrásaink a korabeli köznyelv szavait őrizték meg. Ezért szembe kell szállnunk azokkal a véleményekkel 7 2, melyek a botanikai ismeretek egyoldalú, egyirányú áramlását („leszállás") képesek csak elképzelni. Adataink, fráter Cyprianųs példája, egyes növénynevek népi zamata (pl. Istenloafarka, baÿfwfaya, chpmazillathofÿw, zentĥ János etele) legalább is a másik irányú áramlás erőteljességéről tanúskodnak. d) Nem kevésbé mesterkélt, egyoldalú a pontatlan (elferdített!!), illetve ma már 7 1 Lipták 7 2 Rapaics 1931/b., 1932. Diószegi Vilmos írja Vámbéry és Almásÿ adataira hivatkozva (Ethn. 63, 310, 1952), hogy a századfordulón élt kirgiz pásztorok, kiknek anyagi kultúráját „nagy vonásaiban jellemzőnek fogadhatjuk el azoknak a török népeknek a kultúrájára vonatkozóan is, amelyekkel a magyarság honfoglalás előtti történetében érintkezésbe került" — lovak eleségéül szolgáló növényfajt 30-at, juhokéul 65-öt, marhákéul tízet, tevékéül 20 félét ismer. Nemcsak a rokon, hanem a primitív népek növényismerete is igen gazdag. Legutóbb J. Sterly egy kis új-guineai törzsnél 188 növényfaj benszülött nevét, ismeretét és használatát jegyezte föl. E tényeknek ellentmondóan Rapaics csak azt tudja elképzelni, hogy növénynevek csak „tudós szerzők munkájából" vándorolhattak „idők folyamán a nép ajkára". Ezt a véleményét legszélsőségesebben, idézett, Kassai rózsa c. cikkében fogalmazta meg: „.. .Borbás korában... még Isten szava volt a nép szava és gyakran a növények neveiben sem nyomoztak tovább, mint a népig. Népies növényneveket kerestek a XIX. században, és a népiesnek mondott növénynév eredetét, azt hogy a növénynév hogyan keletkezett és hogyan jutott a nép szájára, kevesen kutatták. Nekünk azonban, történelmi bölcsességų kor gyermekeinek [sic!!] nem magyarázat többé a népre utalás a növények megnevezésében; aki ma akar növényneveket magyarázni, annak elő kell vennie a régi vaskos foliánsokat és divatból régen kiment szerzők munkáiban kell kinyomoznunk, ki, mikor, hol és miért adta azt a nevet, amely idők folyamán a nép ajkára vándorolt a tudós szerző munkájából".