Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Magyarország barokk patikái

Czagány I.: Magyarország barokk patikái 99 jegyzés a művészi patikát. Elmondta továbbá, hogy faragványaiban domborművek örökítik meg Loyolai Ignác barlangi magányát és F. Leveri jezsuita halálát. A napló már 1767-ben azt írta róla, hogy „amit a vésés és a faragás létrehozhat, azt bőven láthatjuk a patikában és a sekrestyében is." A gyógyszertár vezetőit az 1746—1758 közötti időből hiánymentesen ismerjük.

3

2 Philipp szerint e patika 1688-tól kezdve fennállott már a Kis Virág utca (ma Vasvári Pál utca) sarkán. Ennek tulajdonjogát szerezték meg 1743-ban a jezsuiták és a ma is fennálló gyógyszertár 1745-től kezdve már a rendházban látta el orvossággal a belváros lakóit. Földszinti stukkódíszes szobában helyezték el eredetileg az 1758-ban, a jezsuiták asztalos műhelyében elkészült bútorzatát, a mai Március 15. utca 6. szám alatt. Ma patikamúzeumként működik. A gyógyszertár helyiségében középen elhelyezett szekrényes asztal későbbi eredetű, rajta az empire korszak jellegzetes oszlopai és díszítő elemei láthatók.

3

3 Kétségtelen, hogy az eddig felsorolt tizenkilenc gyógyszertár 1746-ban, a hivatalos összeírás idején már mind fennállott. Ezeken kívül azonban még tizenhárom szerepelt a jegyzékben, az összeírás összesen harminckét patikáról beszélt. Az 1896. évi gyógyszertárijegyzékből

3

4 azonban úgy tudjuk, hogy tizenhárom helyett huszonnyolc patikának kellett léteznie 1746-ban. Ehhez a számhoz járult a legalább kilenc-tíz erdélyi patika, amely a jegyzékben nem szerepelhetett. Mindezekből úgy látszik, hogy Mária Terézia uralkodásának elején legalább ötvenhat gyógyszertár működött a Kárpátmedence területén. Legalább érintenünk kell a barokk-kor második felének patikáit is, amelyek számban és jelentőségben felülmúlták a XVIII. század első felének gyógyszertárait. A hátralevő alig fél évszázad ugyanis a barokk-kor egÿészségügyi szervezetének nagyarányú kiszélesedéséhez vezetett. Ennek kísérőjelensége volt egyes helyeken a patikamonopólium kialakulása, a tanult gyógyszerészek számának jelentős növekedése és a gyógyszerészszabályzatok megszületése. Közülük az első talán a nagyszombati patikusok 1748. évi szabályzata

3

5 vagy az 1749. február 17-i, a kötelező vizsgatételről szóló nagyszombati gyógyszerészstatútum lehetett. Az időrendben soron következő patitkák között jelentős szerepet töltött be a pápai irgalmasrendigyógyszertár, amelyet 1757-ben alapított a rendházzal együtt Esterházy Ferenc gróf és Esterházy Károly gróf egri püspök. A patika vezetőit csak az 1857— 1930 közötti időből ismerjük megszakítás nélkül,

3

6 és azt is tudjuk, hogy az irgalmasrendi gyakorlathoz híven a „Gránátalma" nevet viselte. Hasonlóan jelentős volt a 3

2 Vezetőinek névsora a következő volt: 1746—1748-ban Vajold Ferenc, 1749-ben Tara József, 1750—1751-ben Boros György, 1752-ben Ibelhakker József, 1753—1758-ban Hill Mátyás. Baradlai—Bársony i. m. I. köt. 211—212. 3

3 Fitz Jenő: Székesfehérvár. Bp. 1957. 34., 51., 52. Csányi Károly: Székesfehérvár iparművészeti emlékei. Magyar Művészet, 1930, 7, 494—498. 3

4 Karlovszky i. m. 211—253. 3

5 Czechner Antal Ferdinánd, Puff Tamás és Pinka József neve szerepel azon a beadványon, amelyben a „Nagyszombati gyógyszerészek szabályza jának megerősítését kérik Mária Terézia királynőtől. Mindhárman a városi tanács tagjai lehettek. Baradlai—Bársony i. m. I. köt. 252. Halmai János szerint ez az első ismert adat, amely gyógyszerészi közösségre vonatkozik hazánkban. Halmai János: A gyógyszerészet története. Bp. 1964. 46. (kézirat). 3

6 Vezetőinek névsora a következő: 1857—1862-ben Maisch Tóbiás, 1862—1870-ben Kó láñÿi Szeverin, 1870—1884-ben Kammerlor Vilmos, 1884—1889-ben Kovácsik Ernő, 1889—1890-ben Csincsara Béda, 1890—1893-ban Mézes Rupert, 1893—1899-ben Krach Rudolf, 1899—1902-ben Kőñig Levin, 1902—1903-ban Maricsek Irén, 1903—1905-ben l*