Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon 59 tás történetéhez (ez utóbbi természetesen az orvostörténetnek és a néprajznak is!). Magyary-Kossa Gyula négykötetes összefoglalátsa a „Magyar orvosi emlékek".

1

1 Ha ezek után áttekintjük az 1945 óta megjelent szakirodalmat, és különösen azokat, amelyek már bibliográfiákban is hozzáférhetők, ott mintegy száz tételt találunk. Ezek a munkák azonban többnyire csak igen rövid adatközléseik, jegyzetek, mint a Magyar Nyelv hasábjain megjelent rövid és félrevezető tanulmány a „frászkarikáról,"

1

2 vagy egy másik adatközlés a himlő gyógyításáról a múlt századbeli Erdélyből,

1

3 vagy Csefkó Gyula

14 rövid írásai, vagy a nyelvész Beke Ödön

1

5 értékes jegyzetei. Mindezek a munkák bármennyire is fontos adalékokat tartalmaznak, inkább csak hozzájárulások egy későbbi szintézishez. Kiemelkedik ebből a sorból a debreceni egyetem néprajzprofesszorának, Gunda Bélának

1

6 néhány írása a vándor román és szlovák népi gyógyítókról, az olej károkról, a cigány gyógyítókról, illetve különböző sváb és magyar gyógymódokról. Bencze József

1

7 több cikket publikált a magyar nép empirikus gyógymódjairól, gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről, a paraszti érvágásról és köpölyözésről, melyekben sok jó adat található, de az ősi magyar motívumok keresése bizony néha a délibábosság határait súrolja. A nyelvészek hozzájárulása általában az etnográfiai, azon belül a népi gyógyászati kutatásokhoz mindig is értékes volt. Jelentős eredmény, bár elsősorban nyelvészeti szempontból, Décsy Gyula könyve,

1

3 egy XVII. századi szlovák orvosi irat kiadása, valamint O. Nagy Gábor munkássága,

1

9 aki a szólások eredetének, jelentésének magyarázatával foglalkozott, köztük sok olyannal, amely a népi gyógyítással kapcsolatos. Hiányos lenne felsorolásunk, ha kimaradna Schram Ferenc hatalmas munkája,

2

0 a Magyarországi boszorkányperek (1529—1768) című kétkötetes mű, amely valóságos kincsesbányája a népi gyógyítási adatoknak. A rontó-gyógyító boszorkányok, asszonyok, századokkal ezelőtti alakja az adatok alapján jól megrajzolható. A népi gyógyító személyiségek alakjaival foglalkozott még két tanulmány: az egyikben a látó (néző)-re vonatkozó adatokat Ferenczy Imre,

2

1 a másikban a táltos-orvosra vonatkozó adatokat Pais Dezső

2

2 elemezte. 1

1 Magyary-Kossa 1929, 1931, 1940. 1

2 Erdődi 1954. 1

3 Faragó 1947. 1

4 Csefkó 1927, 1930. 1

5 Beke 1947, 1948, 1949. 1

6 Gunda 1954, 1956, 1962, 1964. 1

7 Bencze 1957, 1959, 1960, 1967. 1

8 Décsy 1956. 1

9 O. Nagy 1965. 2

0 Schram 1970. 2

1 Ferenczy 1959. 2

2 Pais 1975.