Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Oláh Andor: Szemelvények Békés megye népének járványtani meg-figyeléseiből, elképzeléseiből

268 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) Az ősi, népi, sámánisztikus „pneuma-tan" (mely primitívebb változata a görögökének) legősibb változata a „szél hozta", „átjárta a párája". Ennek modernebb változata a „rossz levegő", „meleg helyére ült". Lehelet— lélek—szellet—szellem azonosítása nem nehéz feladat, tehát könnyű annak bizonyítása is, hogy ősi anímizmuson—demonológián alapuló patogenezisről van ezúttal szó, a humoralis patológiát megelőző pneumatan fennmaradásáról.

1

6 A régi orvostudománnyal is kapcsolatba hozható a népnek az a formulája, hogy „a levegő hozza", a „rossz levegő" a baj forrása. Az orvosok ugyanis a XVII. századig azt vallották, hogy a járvány oka a levegőben szuszpendált, hipotétikus, a megbetegedett egyéntől független mérgező anyagban, a ,,miazmá"-ban („külső gerjek"-ben) keresendő. A „mai aria" oka a mocsaras talajból, rothadó vízből keletkező, mocsarak feletti levegőben levő kigőzölgések. A XVI. századi Orvosi Könyv szerint a „Dögös és veszedelmes hideglelés" oka: „vétetik be onnét fölül az Égből, kiért Mérges és dögös". És: „az dögös üdőben azért... legnagyobb oka az Égnek be szívása, kinekül semmi állat nem élhet, Mert nagyobb részére az Dög kezdetik az környülünk való Égnek be szívása mia, mely az meg rothadot és meg veszöt párákból löt, Az rothadásnák penig kezdeti vagyon, Valami Dögös Testűknek sokaságátul, Mint Viadalban le vágatott emböröktül kik el nem temettettenek, avagy egyéb oktalan állatoknak is holt Testöktül, Vagy penig Sáros Toknak, Álló Toknak, Barlangoknak, és egyéb afféléknek kik meg dögleltettenek, nyárban való Busszátul (sic!) és az Égben föl párálkodásátul, mely párákat Mi, vagy az Égnek be szívásával, vagy az Ételnek bé vételével, vagy egyéb módon is bé veszünk".

1

7 Arejula is „mételyes lehellet"-ről beszél a „járvány hideglelés"-sel kapcsolatban.

18 — Pápai Páriz szerint „a Pestis egyedül tsak a mérges nedvességektől, vagy gőzölgésektől származik, melly méreg után nem mindenkor következik rothadás. Ez a Pestis béli dögösség pedig elsőben is a testben való nedvességekbe esik belé".

1

9 — Rácz a skárlát-hideglelés járványáért „a Levegő-Égnek azon esztendőbeli különös Mivoltá"-t okolja.

2

0 — Kováts a maláriáról: „Ezeknek a tavaknak veszedelmes kipárolgásai okai annak, hogy itt mindig uralkodik a rothadt láz hideg".

2

1 1

6 V.ö. Lükő Gábor: A magyar lélek formái Bp. 1942. Szél (eső) c. fejezet, 17—27.; Oláh Andor: Szegény pára! (Hagyományos magyar állatorvoslás Békés megyében.) Kézirat a M. Népr. Múzeum Ethnológiai Adattárában. I. kötetben „A szél hozza magával" (ősi, sámánkori pneuma-tan nyomai a mai magyar népi orvoslásban). 93—221. 1

7 Varjas i. m. 508. 1

8 Bérczy János: A malagai Járvány hideglelésről s orvosolhatásáról... Pest, 1805, 20., 23. 1

9 Pax Cor.poris 310., 323—324. 2

0 Rácz i.m. 75—76. 2

1 Kováts Mihály: Az ember élete meghosszabbításának mestersége... Pest, 1799.