Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Bálint Sándor: Adalékok a hajdani pestisjárványok magyarországi hiedelemvilágához (Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália tisztelete)
Bálint S.: ... A hajdani pestisjárványok .. . hiedelemvilága 237 ami természetesen a búcsújáró kultusz kibontakozásával is együttjárt. Ez a mai Burgenlandban is virágzik, sőt a régi Ausztriára is átsugárzik. Rozália tiszteletére Kassa városa is kápolnát emeltetett az 1709. évi pestisjárvány idején. „Nem kerestek — mondja tovább Telek — a nemes várasnak érdemes elöljárói idegen isteneket vagy bűbájos orvosokat, mint régente Saul király. Nem is vetették reménségeket egyedül a patikában összekevert orvosságok erejében, hanem a várason kívül háromezer lépésnyire egy gyönyörűséges halmocskán szép jeles kápolnát építtetének az Űristennek nagyobb dücsőségére és Panormi Szent Rosalia szűznek tiszteletére. Egyszersmind egyenlő akaratbul istenes fogadással kötelessé tevék magokat, hogy minden esztendőben Szent Rosalia szűz ünnepének oktávája alatt essendő vasárnap és áldozócsütörtökön ezen szent Rosalia hegyére s kápolnájához ajtatos búcsújárással költözne ki a váras népe." Kassa városa egyúttal remeteséget is építtetett a kápolna mellett. Temető is települt köréje. Nyilván ide temették el a pestis első áldozatait. A remetéket is a polgárság látta el azzal a kötelezettséggel, hogy folyton imádkozzanak a lakosság testi-lelki egészségéért. Jellegzetes a kápolna barokk mennyezetfreskója. A földgolyón uralkodó Atyaisten mellett ott látjuk Dávid királyt, akinek az angyal halálfejet, pallost és vesszőnyalábot nyújt, hogy válasszon belőle. A régi deákos szójárás szerint fames, bellum, pestis: tria Davidis mala. A mondás pedig a Királyok Könyve előadására támaszkodik (2. Kir. 24, 11—25). Az Űr ugyanis elküldi Gád prófétát Dávid királyhoz, hogy mondja meg ne'ki: ,,Ezeket mondja az Űr: háromnak választása adatik neked: válassz egyet, amit akarsz, ezek közül, hogy cselekedjem rajtad. És mikor Gád eljött Dávidhoz, megjelenté neki, mondván: Vagy éhség jő földedre hét esztendeig; vagy három hónapig futsz ellenségeid előtt és azok kergetnek téged; vagy bizonnyal három napig tartó mirigyhalál lesz földeden. Most tehát gondolkodjál és lásd, minő beszéddel feleljek annak, ki engem küldött. Mondá pedig Dávid Gádnak: Igen szorongattatom; de jobb az Űr kezébe esnem (mert nagy az ő irgalmassága), mint az emberek kezeibe. Es mirigyhalált bocsátá az Űr Izraelre, reggeltől a rendelt ideig, és meghala a népből Dántól Berszabéig hetvenezer férfiú. És amikor az Űr angyala kinyújtotta kezét Jerusálemre, hogy azt elveszítse, az Űr megkönyörüle az ínségen, és mondá a nép-ölő angyalnak: elég, tartóztasd meg már kezedet. Az Űr angyala pedig a jebuzeus Areuna szérűje mellett vala. És Dávid mondá az Űrnak, mikor meglátta a nép-ölő angyalt: Én vagyok, a ki vétkeztem, én cselekedtem gonoszul: ezek, kik juhok, mit cselekedtek? Forduljon, kérlek, kezed ellenem és atyám háza ellen. Gád pedig Dávidhoz méne az napon, és mondá neki: Menj föl, és építs oltárt az Űrnak jebuzeus Areuna szérűjén. Es fölméne Dávid Gád beszéde szerint, melyet az Űr parancsolt vala neki...