Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

22 Comrn. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) Wittenberg híres egyetemén. A lengyelországi Krakkóban a XV—XVI. század folyamán több mint három és fél ezer magyar diák fordult meg, a szomszédos Bécs egyetemén pedig több mint kétezren tanultak ugyanezen két évszázad alatt. Az a tény, hogy magyar diákok ilyen jelentős számban tanultak külföldi egyetemeken, azt eredményezte, hogy a XVI. századtól kezdve rendszeresen jelentek meg a gyógyászati tárgyú művek magyar nyelven is. Többnyire követték a külföldi mintákat — hiszen nem kellett mindent újból felfedezni —, de el is tértek azok eredetű szövegétől annyiban, hogy a hazai viszonyokhoz, az itthon található gyógy- és termesztett növényekhez alkalmazták javaslataikat. így aztán nagyszámú valódi népi-gyógyászati adat került ezekbe a könyvekbe. Jó példa erre az a XVI. sz. végi, Erdélyben talált kéziratos orvosló könyv

3, amely valószínűleg nyomtatott művekből is jócskán vett át adatokat. Vagy az a tény, hogy a Calepinus-szótár egyik baseli kiadásának (1558) magyar glosszaírója egy kis Zemplén megyei falu prédikátora volt

4 és meglepően széleskörű orvostudományi ismeretekről tett tanúságot. S még érdekesebb — és erre nyomatékosan utalunk — az a tény, éppen a CalepinusHSzótár szóanyaga alapján, hogy a magyar orvosi nyelv e kezdeti állapotában mennyire fejlett volt, s ugyanilyen gazdag a magyar növénytani és gyógynövényismereti szókincse. (A nyelvészeti kutatás feladata lenne a magyar etnobotanikai szókincs megvizsgálása, mert pl. a XV. század végéig a különböző glosszákból kitűnik, hogy növénytani szókincsünk teljesen magyar.

5) A nyomtatott művek között elsőként említhetjük Méliusz Juhász Péter debreceni református püspök művét.

6 Ő például a németországi Wittenbergában tanult, és nem orvos volt, hanem lelkipásztor, de egyetlen világi tárgyú művét — a számtalan hitvitázó kiadvány mellett — éppen a gyógyításnak szentelte. A Herbarium 1578-ban jelent meg Kolozsvárott a híres nyomdász Heltai Gáspár műhelyében. A teljes cím így hangzik: „Herbarium — Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, magyar nyelvre és ez rendre hozta az Doktorok könyveiből az Horhi Melius Péter." (10. kép.) A címből is kitetszik, hogy a szerző a külföldi orvosok munkáiból tudatosan merített, de természetesen az itthoni növényvilághoz kellett igazítani tanácsait — így aztán belekerültek a gyűjteménybe olyan gyógymódok, amelyeket itthon hallott. A kor színvonalán igyekezett a babona ellen is felvenni a harcot, így az éjszakai ,,lidérc-nyomást" már nem azzal magyarázza, hogy az ördög gyötri a hitetlen embert. Egy másik jeles egyházi író — szintén református — Pápai Páriz Ferenc, Erdélyben, Désen született s németországi tanulmányai után a nagyenyedi kollégium tanára lett. A lipcsei, heidelbergi és bázeli egyetemeket láto3 Varjas 1943. 4 Büky 1967. 5 Grynaeus Tamás dr. szíves közlése. 0 Melius Juhász 1578.