Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Lükő Gábor: Anya- és csecsemőóvó képek a régi magyar szekrényeken

Lükö G.: Anya- és csecsemőóvó képek ... 195 14. Altáji és mongol sámándobok festett díszítései. 1—2. Ivanov (10/15. és 10/16. kép) — 3. Ivanov (172.) 4—5. Jankó (328. 1. után). gyar honfoglalás kútfői. Bp. 1900. 156). Nem lehet kétséges, hogy eleink a kagán jelvényét is lemásolták, ha már a kündü nevet átvették és — ha még addig nem ismerték volna — magát a napsugarakkal díszített dobot is. De valószínűbb, hogy ezt már korábban ismerték, vagy az ogur, vagy a szabir törökök révén. Tudniillik a dob neve is a török eredetű nyelvünkben s a középázsiai törökségnél ma is élnek a név rokonai, például a kirgizeknél dap. A dob és a nap képének azonosítása igen régi lehet a törökségnél, mert a legtávolabbi északkeletre szorult jakutok is ezt a kettős jelentést tulajdonítják a körbe írt keresztnek (Johansen U.: Die Ornamentik der Jakuten. Hamburg 1954. 94—95.), s maga a motívum már az őskori sziklarajzokon megtalálható (Okladnikov-Zaporozsszkaja 1. rész 117, 119—127 stb.). Szekrényeinken a dob és a dobverő a nemi szerveknek is szimbóluma, mint 10. képünk 2. és 4. számú ábrázolásain láthatjuk. Ez az értelmezés sem elszigetelt magyar jelenség. A pekingi mandzsuk például, Korner Brunhild közlése szerint (Baessler Archiv N. F. III. 1955. 186.) a női erő (yin-tji) szimbólumának tartják a dobot, verőjét pedig a férfierő yang-tji szimbólumának tekintik. Dobjuk szerkezete teljesen megegyezik