Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Bálint Sándor: Adalékok a hajdani pestisjárványok magyarországi hiedelemvilágához (Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália tisztelete)

ADALÉKOK A HAJDANI PESTISJÁRVÁNYOK MAGYARORSZÁGI HIEDELEMVILÁGÁHOZ BÁLINT SÁNDOR SZENT SEBESTYÉN TISZTELETE Sebestyén (jan. 20.) az egyik leghíresebb ókeresztény vértanú (1298). Nyugvóhelye a hét római főtemplom, egyike. Ünnepe egy napon van Fábián pápáéval (|250). A litániában is együtt emlegetik, helyenként ünneplik is őket, személyes közük azonban nincs egymáshoz. Sebestyén császári testőrparancsnok volt, akit elszánt keresztény hitvallása után nyíllal végeztek ki. Az Érdy- és Debreczeni-kódexben is olvasható legendája szerint már azt hitték, hogy meghalt, mégis felépült.

1 Szolgálatra újra visszament Diocletianushoz. Most sem kegyelmeztek neki, halálra botozták. A betegséget, sőt a halált is az archaikus hiedelemvilág mind a klaszszikus görögöknél (Apolló nyilai), mind pedig az ószövetségi zsidóságnál a nyíl művének tulajdonították. Az Isten — énekli a 7. zsoltár 12—14. verse Káldy György fordításában — igaz bíró: erős és tűrő. Haragszik-e minden nap? Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét. Kézijját megvonta és elkészítette azt. A halál eszközeit készítette abba, nyilait égőkké tette. Jób (6,4) így panaszkodik: Az Űr nyilai bennem vannak, amelyeknek mérge fölissza lelkemet, és az Űr rettentései hadakoznak ellenem. A nyílnak ebből az ősi szimbolikus képzetéből következett, hogy Sebestyén alakjával is kapcsolatba hozták,

2 és a pestis nyila, csapása ellen már a VII. században kérik a hívek az ő oltalmát. Tisztelete mégis a feketehalál (1348) után válik általánossá. Ennek tükröződése, hogy a középkor végén alig van templom, szárnyasoltár, amelyből Sebestyén képe, szobra hiányoznék. Feladatuknak a művészek annál szívesebben tesznek eleget, mert így egyúttal módjuk van a meztelen emberi test ábrázolására is. Ott. találjuk Sebestyén táblaképét Arnótfalva (Emaus, Arnutovce 1485), Bakabánya (Pukanz, Pukanec 1480), Bártfa (Fábiánnal 1460), Csegöld (1494), Felsőkubin (Vysny Kubin, 1500), Kassa (Fábiánnal 1470) Lőcse 1 Nyelvemléktár. Bp. 1874, IV, 291; XI, 74. 2 Leskoschek, Franz: Sebastianspfeil und Sebastiansminne. Kultur und Volk. Festschrift für Gustav Gugitz. Herausgegeben von Leopold Schmidt. Wien 1954, 229.