Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

A második: „A gyilkolásnak meg kell szűnnie, és hogy megszűnjék, őrszemen fogok állani, és aki veszélyes tanokat merészel hirdetni a gyermekágyi láznál, erélyes ellenfélre fog majd bennem találni " A harmadik, melyet az angol Semmelweis Emlékbizottság fogalmazott meg: „A terv, hogy Semmelweisnek nemzetközi emléket állítsanak, megérdemli támogatásunkat... amit Semmelweis tett, az becsületet áraszt nemcsak reánk, hanem az egész orvosi karra, nemcsak szülőföldjére, hanem a mi hazánkra is, sőt az egész világra." 5. A pesti orvosi iskola és a szakorvosi iskolák kialakulása A „pesti orvosi iskola", amelynek legfőbb érdeme, hogy európai színvonalra emelte a magyar orvostudományt, a XIX. század utolsó harmadában sem szűkölködött nagy nevekben. Fejlődési vonala töretlennek mondható. Lenhossék József (1818-1888) - a három Lenhossék közül a középső - a pesti egyetem anatómiatanára volt. A gerinc- és a nyúltagy anatómiájára vonatkozó kutatásai jelentősek, a torzított koponyákra vonatkozó antropológiai kutatásai ugyancsak számottevők. A Bókay „dinasztia" alapítója, id. Bókay János (1822-1884), korszerűsítette a pesti egyetemen a gyermekgyógyászatot. Az orvosi fizika első jelentős hazai művelője Jendrassik Jenő (1824-1891) volt. Tervei alapján épült fel az egyetem élettani intézete, amely a maga idejében Európa legkorszerűbb intézményei közé tartozott. A kor jelentős biológusa, Margó Tivadar (1816-1896), az állattan és az összehasonlító bonctan tanára volt. Elsőként ismertette Magyarországon a darwinizmust. Sauer Ignácról (1801-1863) - szabadságharcos érdemek mellett - külön meg kell említenünk, hogy a pesti egyetem azon tanárai közé tartozott, akik magyarul tartották beiktatási beszédüket. Sauer az egyetemen a kórés gyógytan tanára volt; érdemei között fel kell sorolnunk azt, hogy egyike a hallgatózás és a kopogtatás hazai meghonosítóinak. Korányi Frigyes (1827-1913) - a Balassa-körhöz tartozó kiváló orvos a belgyógyászat európai hírű tudósa volt. A szabadságharc után hiába száműzték szülőfalujába, Nagykállóba, tudását a magyar orvostudomány nem tudta nélkülözni. 1866-tól 1908-ig egyetemi tanár volt, részt vett az egészségügyi reformintézkedések kidolgozásában. Kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem hazánkban, a vesebetegségek gyógyítása terén pedig új korszakot nyitott munkássága. Orvosi tevékenységében a haladó és korszerű nézeteket érvényesítette, ezzel osztatlan elismerést váltott ki. Ennek a generációnak másik színes egyénisége Arányi Lajos (1812-1887) (68. ábra), aki az első magyar kórbonctani intézetet saját költségén rendezte be. 1861-1873 között a kórbonctan nyilvános rendes tanára, de munkássága kiterjedt a régészetre, a muzeológiára és a műemlékvédelemre is. Kortársa volt