Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

II. AZ ÚJKORI ORVOSTUDOMÁNY MEGSZÜLETÉSE A reneszánsz hatására az új típusú kutató ember kritikai szemlélete megkövetelte a klasszikusok újraértékelését. A könyvnyomtatás feltalálása lehetővé tette, hogy az újonnan lefordított művek mind szélesebb rétegekhez jussanak el. A földrajzi felfedezések következményeként a gyógyászatban új gyógynövények (ipecacuanha, guajak, chinin stb.) terjedtek el. A reneszánsz képzőművészete irányította részben a figyelmet az anatómia felé. Az anatómiai feltárás Leonardo da Vincivé 1 kezdődött, és Vesalius munkájában teljesedett ki. Leonardo célja az volt, hogy az emberi test anatómiájának beható ismeretével szobrain és képein élethűbben ábrázolja a valóságot. Vesalius pedig az orvostudomány szolgálatába állította az anatómiát. A vallásháborúk kora tág teret engedett az orvosi gyakorlat, különösen a sebészet számára. Ambroise Paré (1510-1590) munkássága - a harctereken szerzett gyakorlaton felül - a vesaliusi anatómiára épült, és ezzel új korszakot nyitott a gyakorlati sebészetben. A kor nagy alakja Paracelsus (1493-1541), aki mint bázeli egyetemi tanár nyilvánosan elégette Galenus és Avicenna könyveit, és a gyógyítás alapjává a közvetlen megfigyelést tette. Anglia szintén nagy egyéniséget adott az orvostudománynak William Harvey (1578-1657), a vérkeringés felfedezője személyében. Bár nem volt orvos, a németalföldi nagy természettudós, Anton van Leeuwenhoek (1632-1723), a mikroszkóp felfedezésével mégis beírta nevét az orvostörténelembe. 1. Az orvostudomány megújhodása a XVI-XVII. században a) Vesalius és az újkori anatómia Andreas Vesalius, az újkori anatómia megalapítója (1514-1564) a brüsszeli udvari patikus fia volt. Kora ifjúságától kezdve vonzódott a természettudományokhoz, különösen az anatómiához. Iskoláit Louvainban kezdte, orvostudományi tanulmányait pedig a híres párizsi egyetemen, valamint Louvainban és Brüsszelben folytatta. 1537-ben Páduában szerezte meg a doktori címet. Huszonhárom éves korában ugyanezen az egyetemen megkapta a sebészeti és anatómiai katedrát. Hihetetlen energiával és munkabírással dolgozott. 1542. augusztus i-én fejezte be alapvető nagy művének kéziratát: De humani corporis fabrica libri septem. Könyvét Bázelben a híres Oporinus nyomdájával készíttette el. 1543-ban jelent meg először a 663 folio oldalas, 300 fametszetet tartalmazó korszakalkotó munkája. Vesalius legfőbb érdeme, hogy az anatómiát megszabadította a Galenus által meggyökereztetett, állatanalógiából eredő hibás és tarthatatlan nézetektől. Kü-