Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Előszó

io emberekben nem volt hiány, mégis ezzel ellentétben az egészségügy, ezen belül különösen a kórházi ellátottság helyzete Nyugat-Európa országaihoz mérve igen elmaradott volt. Ennek egyik oka anyagiakban keresendő, a másik pedig a megértés hiányában, amely mind a vezetőknek, mind a széles néprétegeknek az egészségügy iránti passzivitását jelentette. Példaként elég talán csak Chyzer Kornél Zemplén megyei tisztiorvos jelentésére hivatkoznunk a „cédulás" bábákról, akik egy szülésért pár krajcárt, lángost és fél liter pálinkát kaptak. Tauffer Vilmos csak fél évszázadig tartó szakadatlan küzdelemmel tudott változtatni ezeken a rendkívül elmaradt állapotokon. Az egészségügyi általános elmaradottság mellett érdemes felidézni a nagy tudósok előtt álló nehézségeket is. Semmelzueisnék csak néhány ágy állt rendelkezésére ahhoz, hogy bebizonyíthassa az egész szülészetet gyökeresen megváltoztató felfedezését. De gondolhatunk arra is, hogy Pasteur „laboratóriumába" csak meggörnyedve lehetett belépni. Mennyi ellenségeskedés vette körül a kutatókat! Milyen mélyek voltak a „tévhitek" gyökerei, melyeknek kiirtására vállalkoztak! A ma emberének a jövő sikeres kutatása érdekében éppen azt kell megtanulnia az elődöktől, hogy új gondolatok megfogalmazásához és gyakorlati alkalmazásához nem elég az intuícióval párosult tudás, hanem kitartó munka, állhatatosság, nemegyszer bátorság is szükséges, mert csak így lehet eredményesen felvenni a harcot a maradisággal szemben. Az orvostörténelem a gyógyítás szűkebb területén túl a kiemelkedő személyiségek - vezető államférfiak és hadvezérek, egyes tudomány- és művészeti ágak kiválóságai - tetteinek, egyéniségének mélyebb megértéséhez is hozzájárul. Számos történelmi személyiség viselkedését befolyásolta egészségi állapota, mint Nérót vagy Napóleont a betegsége, Vilmos császárt a kartörése stb. Háborúk sikerét tette semmivé a seregben kitört egy-egy járvány. Budavár felszabadítása a török uralom alól talán egy századdal megkésett, mert az 1594-ben nyugatról megindult felszabadító sereg a vérhasjárvány miatt csak Esztergomig jutott el. Korányi Sándor egyik orvostörténeti előadásában említette, hogy Franciaországban a királyi palota szomszédságában is milyen nagy volt a szenny és piszok, hiszen a XVI. századi Párizs nem volt még kövezve és csatornázva; ezért is határozták el Versailles építését. Magellán világkörüli útját az az észlelés tette lehetővé, hogy a hosszú tengeri utazás idején fellépő skorbutot hagymával és friss növenyek fogyasztásával el lehet kerülni. Az 1870-1871. évi német-francia háborúban francia részen a himlőben megbetegedettek száma magasabb volt a sebesültekénél; a németeknél viszont - a Lister-féle eljárás bevezetésével - a sebesültek gyógyulási aránya is kedvezőbbé változott. A második világháborúban a dzsungeltájak veszélyes hatását a DDG használata ellensúlyozta. De érdemes fordítva, az ellenkező oldalról megvizsgálni, hogy nemegyszer mennyire befolyásolta a háborús helyzetet az egészségügy alakulása. Elegendő felidéznünk, hogy a keresztes háborúk mily mértékben elterjesztették a syphilist és leprát - és milyen járványokat okoztak. Más szempontból viszont a második