A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

Arról, hogy ez a gyökérorvosság használt-e, Csányi nem ír, azt azonban hangsúlyozza, hogy ez a tudós igen fél attól, hogy ördöngősnek tartják és, úgy látszik, ezért gyökérgyógymódjával igen rezervált volt. Valószínűleg a mirigyfű (Petasites Tourn) gyökere volt ez. Erről a gyökérgyógyszerről egyébként a Körmendi Levéltárban levő „Abdecker Buchlein" is megemlékezik. Vannak adataink pestist jósló jelekre is, amidőn a pestis mintegy hirnököt küld előre, hogy jövetelét hirdesse. A körmendi Szokolÿ Mihály deák írja, hogy berkifalusi (Körmend közvetlen közelében) emberek mesélik, hogy sokszor éjjel az utcákon látják járni a „Nagy embert" ki akkora, mint egy tölgyfa, s ez a kitörni készülő pestis előjele. De megjelenik a pestis előjele csikó, sőt borjú képében is, s ezek nyargalásznak éjjel az utcákon. Berkifaluban tehát ezek voltak a pestist jósló jelek, nem pedig a csuma és a „fekete lovas", és nem lehetetlen, hogy ezek magyar különlegességek voltak. A pestis terjedését összefüggésbe hozzák a hold megújulásával is. Mivel a pestis sok dolgozó iparos embert pusztít, egészen természetes, hogy a földesurak saját érdekeik védelmére minden módon igyekeznek jobbágyaik életét menteni. Ezt cselekedte Batthyány I. Ádám is, midőn megszerezte és írásban magyarul és németül 1659 előtt közzétette a pestisbetegség szimptomáiról s a ragály elleni védekezésről szóló, valószínűleg sok példányban készült memorandumát. Ebben a munkában a pestis szimptomáinak részletes és pontos leírása még ma is helytálló. Magától értetődik, hogy a Batthyányak megfelelő egészségügyi személyzetet is tartottak maguk körül. A XVI. században az akkori humanista orvosok kitűnőségei állanak a Batthyányak szolgálatában, pl. Bertoletti Jusztinián, Cornax Mátyás, Corvinus Illés, Cortonaeus Utinensis Péter, Francųs vagy Franco Cézár, Homelius János, Petracolus János, Pistalotius Miklós a bécsi császári udvari orvos, Spinus Miklós. A XVII. században Batthyány I. Ádám, úgy látszik, előszeretettel alkalmazott újkeresztyén, azaz anabaptista orvosokat, mint pl. Breitensteiner Burghardot vagy Purgolt Bálintot. Jó másfél századon 92