A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

szik, ez a modus vivendi eredményre vezetett, bár nem tudjuk, hogy vajon a fertőzött házat a város nem fertőtlenítette-e, ha másképp nem, az akkori szokás szerint füstöléssel. Az 1655—56. évi nagyméretű pestishullám természetesen elérte Sopron városát is, és 1656-ban a ragály erősen dühöngött. Ekkor él itt Vitnyédy István, aki 1656. augusztus 7-én Sopronból keltezett levelében Sibrik Istvánnak jelenti, hogy felesége a gyermekeket Borbolyára vitte, ,,tagadhatatlan mérges pestis vagyon a városban, mivel mások is szándékoznak oda (ti. Borbolyára) nem merészlem őket (ti. a gyermekeket) sokáig ott tartani" (74). Ez a pestis Sopron vármegyét is foglakoztatta. A megye hatósága ugyanis kénytelen volt statutumot alkotni és ebben kimondani, hogy mindaddig míg Sopron városában a „pestifera lues" meg nem szűnik, senki a vármegye lakosai közül eladó holmiját Sopronba be vinni ne merészelje, mert ellen esetben a nála levő holmit miden további nélkül elkobozzák (75). Vitnyédy 1662-ben kelt leveleiben többször említi, hogy ekkor nálunk „az Felföldön" szintén „nagy és mérges pestis ragály vagyon", s emiatt az emberek nem gyülekezhetnek (76). Bár az, hogy a gyülekezések elmaradtak olyan főbenjáró baj nem lehetett. A nagyobb veszedelem az volt, hogy a ragály mind jobban terjedt. Megemlékezik erről Hain Gáspár is. Szerinte a ragály a Szepességen ekkor Szepesváralján kezdődött és mentől tovább tartott, annál jobban terjedt. Történt, hogy egy Kitsch János nevű késes Szepesolasziból Kaczwinkelbe jött lakni és Szepesolasziból, a pestisből, mindenesetre néhány holmit magával hozott, erre nemsokára egyik gyermeke meghalt. Mi sem természetesebb, hogy a késest a helységből kiküldték, itt azután a felesége és egy másik gyermeke is meghaltak (77). íme a profi 1aktikus védekezés fonákja. Itt is — mint pl. Nyugat-Magyarországon is megtörtént — az inficiáltakat a helységből kirakják, kikergetik, ezzel mesterségesen és készakarva terjesztik az epidémiát. így nemcsak a már fertőzött helységben marad meg a ragály, de az emberi ostobaság nagyobb dicsőségére, vidáman és zavartalanul terjed a vész, pusztulnak az emberek ott is, ahol esetleg a járvány nem tört volna ki. Kaczwinkel tehát nem szabadult meg a pestistől, ellenben a környéken ezek a kitelepített 77